Sokat olvaok a keresztedzések fontosságáról, mennyire szükséges egy futó számára, hogy máshogy mozgassa át az izmait, elkerülje a sérüléseket, és ne legyen "unalmas", hogy "csak" fut az ember.

Mindenkinek megvan a saját kedvence. Bicajozás, úszás, cross training, konditermes edzés, meg még lehetne sorolni a listát. Egyet viszont nem hallottm és olvastam sehol se, és szerintem ez is egyfajta keresztedzésnek fogható fel. Ez pedig a barlangászás. Ez a szerelem jóval régebbi nekem mint a futás. 15 éves korom óta járok barlangba, éves szinten többször. És még mindig tud újat mutatni nekem!

Nem a túristák által kedvelt, kiépített barlangi túrákra gondolok, hanem a csúszós-mászós, kiépítettlen barlangokról. Kishazánk elég gazdag ...

Már régóta meg kellett volna tennem ezt a lépést, hogy lecseréljem a régi csukám. Most az elhatározást tett követte. Nem akarok átfogó cipőtesztet írni, méretekkel, meg különböző paraméterekkel. Ezért csak annyit, hogy a választásom a Kalneji Kiprun MT re esett. Régóta szemezek vele, ennek egy a decathlon által fejlesztett habszivacs talpa van, amit mindig is ki akartam próbálni. Eddig teljesen meg voltam elégedve a decathlon sajátmárkás cipőivel (mint terep, mint aszfalt). Ár érték arányuk szerintem a legjobb. Majd ha jobb futó leszek, akkor lehet, hogy áttérek más cipőmárkákra is. 

Itt akarom megjegyezni, hogy ez nem teljesen igaz, mert volt egy Salomon speedcross 4-em is, amit nem mellékesen a decathlonóbl vettem. 

Hétvégén ...

Augusztus 3-án ünnepeltem a 30. születésnapom, és a verseny ennek apropójából is jó volt, az elindulás kötelező volt. Nemcsak emiatt, hanem amiatt is, mert ezt hazai versenyemnek tartom, mert áthalad a kicsiny falumon is. Már terepfutónak mondom magam, de a környéken elindulok aszfaltos versenyen is, de ez nagyon ritka. Úgy gondolom, ha már azon kevés emberek közé tartozom, itt a környéken, akik futnak, akkor tegyem már tiszteletem ezeken a rendezvényeken.

A Cserépi trapp (régen Roly-bau kupa) már a 4. évét éli meg. Tavalyit sajnos ki kellett hagynom, de így is a versenyek 75%-n elindultam és be is fejeztem. Igazi családias rendezvény, hangulatos, kevés induló, főleg a 30 kmes távon (20 fő alatti), de annál erősebb résztvevőkkel. DE ...

Régen írtam már ide, legutóbb az UTH-ról írtam. Azóta sok eső lejött az égből és lett sáros tőle az erdei "aszfalt". Egyszer már rá kéne venni magam, hogy jobban kitapasztajam ezt az oldalt, hogy is tudok  ide képeket is beszúrni. (majd egyszer kaptok képeket is)

Kicsit nyugisabb munkahelyem van, bár itt is elég sokat talpalok napi szinten de a munkaidőkeretem az biztos, jobban be tudom osztani az időmet. Néha szombaton is kell dolgoznom, sajnos két TT bánta eddig ezalatt a 2 hónap alatt. Elég sok útvonalat próbáltam ki itt a környéken, és bármikor tudok menet közben is változtatni rajta, ha növelni, vagy csökkenteni szeretném a napi adagom. Néha-néha nyomok egy rövidebb szakaszt is, aholt utodom mérni, mennyit fejlődtem. Úgy érzem kezd ...

Kellett egy kis idő, mire össze tudtam szedni a gondolataimat, és a bennem kavargó dolgok kicsit csillapodtak.

Novemberben nagy lehetőségnek láttam és a tavasz fő próbatétele volt. A Piros 85 meglett, szintidőn belül, ez buzdíott fel, hogy ne a kicsit rövidebb távra (Szentlászló trail) regisztráljak.

Nagyon kemény volt az év eleje számomra, munka területéén és a magánéletemben is egyaránt, április végén dobbantottam is és hazaköltöztem a Bükkbe. No stresz és no cigi, azt hittem, hogy ezek hiánya segíteni fog a táv teljesítésében, szintuóidőn belül. Az első napokban cigi nélkül, még elég jó volt a futás, mindenszinten, majd kezdtem érezni, hogy lassulok és nem mindig bírom. Ezt átmenetinek érzem, ahogy tisztul a szervezetem a ...

Lassan rájövök, ennek az oldalnak a rejtelmeire és minden apró részletére.

  Pont egy hete (plusz egy nap) költöztem haza, gondoltam, kis összegzést készítek. Hétfőn a barátokkal koccintottunk a hazatérésemre, akkor szívtam el az utolsó szál cigimet. Másnap mér egyáltalán nem kívántam, úgy, hogy előtte a stressz, meg a problémák miatt, majd egy dobozzal is elszívtam egy nap. Annak tudtam be, hogy kezdek megnyugodni, aminek tökre megörültem. El is mentem futni, ezt az alkalmat, a kedvenc helyemre történő futással ünnepeltem meg, felfutottam az Odor-várhoz.

Üröm az örömben, hogy nem dolgoztam még, így volt sok időm. Pár nap kellett mire mondhatni elpakoltam a cuccaim, meg a ház körül is segítkeznem kell, főleg a szőlőt kell ...

Eddig versenyt egyszer kellett feladnom, a tavalyi Eger Csillaga TT 115 kmes távját. Nem tudom mikor kaphattam el előtte egy hasmenéses nyavaját, de már előző nap nem voltam jól, a verseny napján (péntek délután 7 kor volt a rajt) a wc-n töltöttem az időm nagy részét. Akkot már okosnak kellett volna lennem, hogy engedjem el ezt a megmérettetést, de elrajtoltam. Akkor még csak egy darad futóbotom volt, ami életmentő volt így is. az eleje jól ment, majd hirtelen ment el az erőm, és teljesen lenullázódtam, majd a 40. km környékén (tán Bánkút volt) fel kellett adnom, majd a kedves segtőknek köszönhetően, visszajutottma Felsőtárkányba.

Ezt a kis szösszenetet le kellett írnom, hogy nem mindig jönnek össze úgy a dolgok, ahogy eltervezzük, és ...

"...azért, mert ott van!"

A klasszikus hegymászó idézettel rendezem le a választ. Jólvan, nem, Kicsit bonyolultabb ennél számomra.

Most egy nagyobb változás előtt állok, ezért csinálok egy rövidebb visszatekintést, egy korszakot fogok most lezárni.

Mindig is sportoltam, bár gyerekként ducigyerek voltam, de sportoltam. A Bükk déli lábánál, a Nemzeti Park kapujában nőttem fel (a házunktól tényleg 300m-re kezdődik a BNP). Sokat futottam felfelé, de még fogalmam se volt a terepfutás szó létezéséről sem, csak futottam. Persze nem sokat, akkor lusta voltam, nagyon. Akkor inkább nem a foci bolt számomra a megfelelő sport, hanem a barlangászás. Van nálunk egy elég szép és viszonylag hosszabb barlang, a Hajnóczy-barlang (mindenkinek ...

Először arról kéne írnom, hogy miért is kezdek bele ebbe a blogba, de majd lehet később megírom a memoáromat. 

Nem ez volt az idei első verseny, amin indultam ,de ezt érzem az elsőnek. Remek névnapi ajándék magamtól, magamnak. :D Két héttel a VTM előtt szó szerint "leszenvedtem" a Pilis trailt (aki részt vett rajta, tudja mi volt ott..). Abban bíztam, hogy itt jobban fogok teljesíteni.

Elég stresszes heteim voltak, de ennek ellenére próbáltam minél többet futni, amikor hazamentem a Bükkbe (Mosonmagyaróvárról), akkor ott még szintet is tudtam futni. :D De a futásaimmal meg vagyok elégedve, sok kilométert raktam idén bele a cipőmbe. Pénteki névnapi italozásom után, szombaton pihentem, és erőt gyűjtöttem vasárnapra. Vasárnap reggel ...