"...azért, mert ott van!"

A klasszikus hegymászó idézettel rendezem le a választ. Jólvan, nem, Kicsit bonyolultabb ennél számomra.

Most egy nagyobb változás előtt állok, ezért csinálok egy rövidebb visszatekintést, egy korszakot fogok most lezárni.

Mindig is sportoltam, bár gyerekként ducigyerek voltam, de sportoltam. A Bükk déli lábánál, a Nemzeti Park kapujában nőttem fel (a házunktól tényleg 300m-re kezdődik a BNP). Sokat futottam felfelé, de még fogalmam se volt a terepfutás szó létezéséről sem, csak futottam. Persze nem sokat, akkor lusta voltam, nagyon. Akkor inkább nem a foci bolt számomra a megfelelő sport, hanem a barlangászás. Van nálunk egy elég szép és viszonylag hosszabb barlang, a Hajnóczy-barlang (mindenkinek ajánlom), oda jártam minden nyáron, egy 2 hetes nomád táborozás idejére, és mikor már tapasztaltabb lettem, év közben is néha-néha, csoportot vezetni. Most már inkább keresztedzésként nézek rá. Szerintem elég jól megmozgatja a testet, máshogy mint a futás, és még ráadásul csodát fog látni.

Majdnem 4 éve (2014 ősz) kint voltam dolgozni Németországba, ott kezdtem el futni. Utána a Sors és a munkalehetőség Mosonmagyaróvárra "költöztetett". Itt kezdődött minden. Akkor még nem volt tervbe a terepfutás lehetősége, még azt se tudtam, hogy menni fog-e a futás vagy sem, csak elkezdtem. Sose szerettem az aszfalton futni, vagy bicikliúton, ezért kerestem a töltéseket és a földutakat. Csak rövidebbeket mentem, semmi hosszú. Következő év (2015) tavaszán letudtam az első futóversenyemet, a Szigetköz minimaratont, ami 16 km hosszú kör volt. Ez volt az addigi leghosszabb futásom. Nyárra már két hosszabb verseny is be volt írva a naptáramba (Győr -Lipót 26,4km és a Roly-bau Kupa 30km). Az utóbbi mát félig-meddig terepen volt de még ekkor se neveztem magam terepfutónak, meg hazai rendezésű verseny volt.

Olyan helyre jöttem dolgozni ide, Mosonmagyaróvárra, ahol fizikai munkát végeztem, egész nap acélbetétesba kutyagoltam, vagy vezettem, de így is megszerettem a futást. 2016-ben a "versenynaptáramban" szintén szerepelt ez a három verseny, csak most kiegészítettem már egy "igazi" terepfutóversennyel, a Polár Kaptárkő trail 16 km-es távjával. Itt jöttem rá, hogy terepfutó akarok lenni. Elég nagy lökést adott a futásomban, hogy a Roly-bau kupán 3. helyezést értem el, bár még most se tudom, hogy sikeült. Hatalmas élményt jelentett számomra, mikor ősszel a Bakonyba vettem részt egy félmaratonversenyen. Gyönyörű helyen futottunk és a ha jól számoltam 8x keltünk át a megdúzzadt patakba, de nem éreztem, hogy rossz lett volna, inkább boldogsággal töltött el.Az évet próbáltam jól zárni, és öcsémmel először mentem el futni, otthon a kedvenc körömet teljesítettük, mikor nagyon durván kiment a bokám, szerencsére semmi komoly baja nem lett (törés vagy szakadás), de az esti szlveszteri bulinak lőttek. 

Ez a baleset kicsit döcögősre indította a következő évemet. Ebben az évben az volt a célom, hogy 2017 mt fussak legalább, ami kicsivel is de sajnos nem jött össze. Másik titkolt vágyam, hogy ultrába is kipróbáljam magam. Ekkor már nevezve voltam a Szentendre Trailre, meg a Mátrabérc Trailre. A tavaszom a vértesben kezdődött, a VTM 39 kmes távjával, ami jó bemelegítés volt. Az időjárás rendesen bekavart szerintem mindenkinek, a tavaszi nagy jó meg szél miatt, átrakták a Mátrabérc Trail időpontját, az UTH előtti 3. hétvégére. Sokat gondolkoztam, mi legyen, de le akartam tudni, ha már neveztem rá. Első bálozóként ilyen kemény és nehéz terepen jó érzés volt elveszteni az "ultraszüzességem". Jól sikerültnek tituláltam részemről, szintidőn belül teljesítettem, úgy hogy az utolsó majd 15 kmren alig tudtam még menni is. Bár utána menni alig bírtam a sok víz- és vérhólyagoktól a lábamon, de haza is kellett  vezetnem, kb 110 kmt, így. Sokat gondolkoztam, mi legyen a Szentendre traillel számomra, elengedjem, vagy lefussam. A táv hasonló hosszú de -1000m szinttel. Megpróbáltam! Előző nap mentem el Szentendrére, kocsiba aludtam majd másnap elindultam. Jó idő volt, meg sár se nayon akadt. A cipőm ismét telement kaviccsak, ami megint feltörte a lábam. Megint megnehezítette a végét, de itt is teljesítettem szintidőn belül.. Ezekután megvettem a kamáslimat. A Roly-bau kupát idén kihagytam, a születésnapom környékén van mindig és most a barátokkal buliztam azok a hétvégén. Helyette, le akartam futni az első 100km feletti versenyemet, az Eger Csillaga tt-n. Sajnos nem jött össze, fel kellett adnom 44 km környékén. Októberben szintén egy hazai rendezésű eseményen a LEss Néndor emléktúrának a Nomád 66 elnevezésű terepversenyét teljesítettem. Most már a 66 km volt a leghosszabb táv, amit futottam. DE!!! Jött a PIROS85! A két verseny között 2 hét különbség volt, vagy 3, nem emlékszem rá. Itt nem az idő számtott, hanem hogy feszegettem, elég durván a határaimat. Sikeresen behúztam ezt is , bár az időmmel nem vagyok megelégedve, DE előtte és utána is vezetnem kellett kb 2 órát, szóval jó volt. Még az ünnepek alatt sikerült egyénileg lefutnom az első ultra távom, köszönhetően egy eltévedésnek. Marha jó év volt a tavalyi, sok embert megismertem, és már kezdem érezni, hogy befogad a hegy engem is. 

Az idei tervekől és a nagy változásról, ami előtt állok, egy másik adásban fogok beszélni :D