Újra eljött az évnek ez az időszaka. Közeledik az év vége, lassan véget ér az év. EZ a megnyugvás ideje, az év lezárásának kezdete. Végig gondolni az elmúlt hónapok történéseit, hibáit, évedéseit, és a rosszat elengedni, csak a jóra és a fejlődésre gondolni. A velünk történ jő dolgokból erőt meríteni.

Ilyenkor meg kell egy picit állni, számadást kell venni ami történt. Le kell szürnünk a következtetéseket. Amiket csináltunk, vagy nem tettünk meg, vagy történt velünk. Mind okkal történt. A sors így akarja számunka megmutatni a helyes irányt, bár nem mindenki veszi észre egyből, főleg Én. Úgy gondolom, magamról, hogy meg fogom én is találni a számomra legjobb utat és azon fogok rendíthetlenül haladni előre.

Számomra most kezdődik el ismét a futószezon. Valahogy nem szeretem a nyarat, meleg van, nincs kedvem futni akkor, meg lehetne még a kifogásokat sorolni. Ennek ellenéte mentem és fejlődtem akkor is. Felkészültem az őszi futószezonra. Úgy tartom, hogy ez a második alapozási időszakom.

Az erdőben nem a madárcsicsergésé a főszerep, hanem a szarvasbikák gyönyörű hangja töri meg a csendet, és a nyugalmat. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy szép helyen lakom. Elég kinyitni reggel az ablakom és hallani lehet őket, 30 méterre kezdődik tőlük a Bükk. Persze mindenkinek az otthon a alegszebb, és a legjobb hely, ezzel nem is vitatkozom.

Persze hátránya is van az ősznek és a télnek. Hullanak a levelek, majd esni fog a hó (remélem). Az gödröket, köveket falevél, hó borítja. Hiába ismerős terepen fut az ember, csak jobban oda kell figyelnie az utra, kevésbbé engedheti meg magának, hogy elkalanozzon a gondolata. Főleg, nekem, hisz, hiába lakom gyönyörű helyen, olyan utakon járok, ahol nem koptatják napi szinten mások. 

Pár hétig még lehet élvezni, a rövidnadrágon futásokat. Nekem már előkerül a hosszújjú poló, a szédzseki és a mellény is.

Ma úgy indultam el futni, hogy borús volt az ég, kicsit szemerkélt az eső. kellett a széldzseki is. Szokásos Odor körömet toltam. Teli pocival indultam el, amit éreztem is, ezért lassabban tudtam menni. Sebaj! A nap már kezdett pihenőre térni, alacsonyan világította meg az eget és a hegyeket. 

A falevelek kezdik felvenni színes, báli ruháikat. Napfényben, millió színben pompáznak.

Szenben az Odor-vár Büszke szikláit már nem süti a nap. Várja hogy egy  kiadós esőt kapjon

Ott már "Csepereg az eső..."

Utam végén, már a faluban, vörösen izzik a Vár-hegy és szomszédjai! 

Persze volt értelme, hogy futottam, futás terén is! Mindig tanulok, minden futás egy jó tanórával ér fel. Sokat tudok ilyenkor gondolkozni, föleg azokon, amiket és hibaként gondolok. Hogy tudom kijavítani őket. Hogyan tudom másképp csinálni a dolgaim, hogy még jobb legyen. 

Most belegondolva, 6 éve futok, sok mindent elértem, az elején, még nem is gondoltam bele, hogy milyen távokat és hol fogok majd a jövőben futni, vagy hol lesz rá lehetőségem. Akkor csak felvettem a futócipőm és egyik lábam tettem a másik elé. Nekem elég jó terápia a futás, sokat segített az évek alatt és még a mai napig segít. Sok hibát elkövettem eddig, vagy inkább, nem ugy kellett volna csinálni, ahogy, de ezek mind leckék voltak számomra. Tanultam belőlük és valószínűleg, nem fogok ugy cselekedni a következő alkalommal. 

Addig is megyek előre, és elérem az álmaim, amiket kitűztem magam elé.

Pacsi