Az utóbbi hetekben, "sikerült" hanyagolnom a keresztedzéseket, sajnos. Futásban hoztam a kötelező kilométereket. A húsvéti családi rendezvény miatt, karcsúbbra sikerült a múlt hetem, az átlagnál. De húsvét hétfőn egy maratoni távot letoltam, ami jól esett, bár a végére már elfogytam és "szólt a testem" is, hogy lassítsak és ne erőltessem a végét.

A jobb belső combizmomat már éreztem másnap munkában is, hogy ha járkálok akkor kicsit fáj, de  ezt az előző napi futásnak tudtam be. (Amúgy szerettem volna még a héten 60 kmt futni, hogy behozzam az előző heti kilométereket.) Nem futotta, hanem pihenőnapot tartottam, és nyújtottam. 

Szerdán már elmentem futni, egy szokásos Odor-kőrt. Előtte többet ettem mint kellett volna, és nehézkes volt a futásom. Ez olyan gyermeteg hiba volt a részemről, amit még kezdő koromba követtem el. Nagyon szeretem ezt a kört, mert olyan szép részen fut. Van egy, olyan 1-1,5 kmes szakasz, ahol köves terep van, a fák se tudnak magasra nőni, de nagyon tetszik! 

Odor vár, régebben egy huszita rabló vár lehetett, és a Hór-völgyben garázdálkodtak. Monda szerint Mátyás király romboltatta le a 15. században. És néha azon gondolkozok, mikor itt futok, hogy meddig tartott a tényleges fal, és mekkora területen terülhetett el a vár, valójában. Nem sok információt olvastam még erről a várról, szerintem még lehetne itt kutatni és sok kérdésre lehetne választ kapni. Jó lenne többet megtudni erről a környékről, úgy értem, ha elkezdenék kutatni (vagy én). Ilyeneken szoktam ezen a szakaszon gondolkozni, na meg elég sok helyen, amerre napi szinten futok. Kik járhattak erre, és mióta járnak ezen az úton emberek, mikről tudna mesélni nekünk a környék. Na de ez egy kis mellékvágány volt, csak ugy eszembe jutott, gondoltam ezt a kis történelmi tényt megosztom veletek.

Na de visszatérve! Csütörtökön sikerült végre edzenem is a TRX-el és a kettlebellel, egy teljes testet át tudtam edzeni. Ez már kellett.

Pénteken a szintén szokásos Kövesdi-kilátós, Síkfőkutas  körömet választottam. Ez se úgy indult, ahogy terveztem, szintén többet ettem. Az elején próbálta minél előtt rendbe tenni magam. Az idő elég párás és nyomott volt, na és számomra már meleg. Völgyfőháznál, ittam egyet a forrásból és megtöltöttem friss, hideg vízzel a kulacsom és mentem. A török úton, ahol eddig meg tudtam futni az emelkedőket, most ismét, régi önmagam láttam, mert bele kellett gyalogolnom. A Kövesdi kilátónál nyomtam egy szelfit, és elindultam lefelé. Várkút után a zöld DH-n. Itt jött a krakk. hirtelen belenyilalt  belső combizmomba a fájdalom. Nagyon szar érzés volt. egyrészt, mert fájt, másrészt azért, mert 1,5 hónap múlva UTH, és nem szeretnék lesérülni, és kihagyni napokat.

Vissza kellett vennem a tempóból. Tudtam, hogy nem a mai napon fogok PR-t futni ezen a szakaszon. Az Attila forrásnál ha l e lehetett volna, akkor letusoltam volna, mert annyira izzadtam, és csípett a só. Pár percet muszáj voltam pihenni, majd mentem tovább.

Nagy nehezen, fos idővel hazaértem. Tudtam, hogy a heti céljaim nem fognak teljesülni. De tapasztaltabb fejjel, nem bánkódok, hanem inkább örülök neki, hogy most jött ez elő, és nem később. Jobban össze kell hangolnom az edzéseimet és a futásaimat, a regenerálódással. A nyújtásokra is nagyobb hangsúlyt kell fektetnem.

Pár nap kihagyás, és újra formába leszek és edzek, hogy a megálmodott időt meg tudjam futni az UTH,n

Pacsi