2019. jún 03.

"A visszaszámolásból itt az első szám a TÍZ,"

írta: Madi88
"A visszaszámolásból itt az első szám a TÍZ,"

"...KILENC törékeny számjegy, s megindul a víz," énekelte anno Sub Bass Szabika.

Mikor elkezdtem gondolkozni ezen a bejegyzésen, ez a szám ugrott be. Az UTH- ig már csak pár napot kell aludni. Elérkezett a megmérettetés ideje. Ez a verseny lebegett a szemem előtt, tavaly óta. Ezért edzettem, erősítettem és igyekeztem tudatosan táplálkozni.

Tavaly sajnos nem jött össze, fel kellett adnom. Akkor az első pár napban fájt, hogy nem toltam le. Utána is rossz volt rágondolni, de már másként éreztem, és jó döntésnek ítélem meg a mai napig, hogy ott, akkor kiszálltam.  Tudom, hogy képes vagyok lefutni 100 km feletti távot, Lengyelországban sikerült. Az a verseny inkább csak a táv teljesítéséről szólt, meg a lengyel tájat megcsodáljam. Ettől függetlenül élveztem minden percét, és ami a legfontosabb, egy percig nem gondolkoztam azon egyszer sem, hogy feladom és kiszállok. Végigtoltam.

Utána jött a regisztráció az UTH ra, és nem volt kérdés, hogy idén is ott leszek a rajtban. DE a felkészülésemre nagyobb hangsúlyt fektettem. Rengeteget olvastam és néztem videókat a témában. Úgy gondolom sokat fejlődtem ezalatt a mondjuk fél év alatt, mint fizikailag, mint szellemileg is.

Véleményem szerint, ha fizikálisan le tudsz nyomni egy versenyt, tök mindegy milyen táv, akkor a versenyen a legfontosabb tényező, hogy sikerül-e, vagy sem, hogy fejben ott vagy-e éppen. 

Én pont ebben látom magamon a legnagyobb fejlődést. Lehet bármilyen napom, hetem, mindig az adott pillanat fogja meghatározni, hogy milyen edzést fogok végezni. Vagy ha esetleg elindulok, egy előre eldöntött útvonalon, de érzem, hogy ez nem megy, vagy pont az ellenkezője, akkor változtatok a terveken.

A futás mellett az erősítés, az, ami egyre tudatosabban van jelen az életemben. Nem szeretem a konditermek bűzös közegét, ezért nem is járok oda. Van itthon egy TRX kötelem, meg egy kettlebellem, és azzal csinálok edzéseket, meg a saját testsúlyos edzés híve vagyok. Még fél éve is, elég gyenge volt a bokám, féltettem a futások alkalmával, mert hamar kifordult, ha nem figyeltem oda rá. Az erősítések következménye, hogy már nem akar kimenni. Szerencsére. Na meg az állóképességem is javult.

Az egész mit se ér, ha nem táplálkozol tudatosan és figyelsz oda, mit mikor és mennyit eszel vagy iszol. Nem lettem totál egészséges életmódot élő. Úgy értem ha megkívánok bármilyen kaját, akkor nem mondok le róla, azért mert nem annyira egészséges cucc. De elég sokat változtattam ezen is, szerencsére és még úgy gondolom van hova fejlődnöm. 

Ez a hét már csak átmozgatásról fog szólni, semmi durva futás vagy edzés. Inkább a pihenésre helyezem a hangsúlyt. Fejben igyekszem összerakni az egész útvonalat. 95%-át ismerem, vagyis inkább már futottam rajta. De nem tudom, hogy hol és mikor fogok holtponton lenni, vagy észre fogom- e venni magamon. Viszont vannak részek, ahol tudom, hogy nagyon kemény lesz, de túl fogom élni

Elsődleges célom, hogy limitidőn beérjek sérülés nélkül. DE azért van egy titkos idő, amit jó lenne megfutni. A lengyel kiruccanás (103 km és kb 4400 mD+), hasonló mint  ez UTH. Kint 18 és fél órán belül sikerült befutnom. Itt jobbat szeretnék menni, de ha már ezt az időt elérem, akkor is boldog leszek.

Remélem sok ismerősöm fog szurkolni nekem, és küldi a csít.

Pacsi

 

Szólj hozzá