2020. máj 15.

Bye Bye te szeszélyes április

írta: Madi88
Bye Bye te szeszélyes április

Igaz, már javában májusban járunk, mostan egy kis időm, hogy írjak az áprilisomról.

Még mindig nyögjük a koronavírus miatti versenyhalasztásokat, amik rendesen átírtak nálam is sok mindent. De az emberek egészsége fontosabb, és hogy kevesebb beteg, haláleset legyen. Ez totál érthető, halasszák el a versenyeket, vagy tolják ki a megrendezésüket. Nem tudom, hogy milyen zsúfolt lesz az őszi és téli csonka versenyszezon de hülyeség oda átakni, bármilyen versenyt is. Bár ez az én véleményem.

Egy valamiből jó hogy "van" ez a vírus, megkapom a diplomám, úgy hogy nincs meg a nyelvvizsgám. Lehet sokan vannak, akik ezzel nem értenek egyet, én viszont örülök. Persze nem mondtam le arról az álomról se, hogy nyelveket fogok megtanulni. Folyamatosan tanulok és fejlődök.

Na de ez csak egy kis mellékvágány volt. Azért írtam le, hogy ez remélhetőleg hamar segíteni fog, hogy olyat dolgozzak, ami mellett komolyabban tudok fejlődni, és lassan be vog érni az a rengeteg munka, amit az elmúlt évek alatt beletettem a sportba.

De vissza az áprilishez.

Az időjárás az áprilisihoz tartozott, volt ilyen is meg olyan is. Változatos! Persze futóként nem szabad hogy számítson. Inkább kedv hiányában nem futottam annyit. Nem értem el ebben a hónapban a 200 kmt se, ami elég lehangoló eredmény. Ezt tanulópénzként fogtam fel. Bele kell húznom, mert fél év múlva Lengyelországban kell 150 kmt futnom, egy csodálatos helyen, egy király versenyen. 

Annak viszont örülök, hogy Szilvi heti egy alkalommal eljött velem futni, vagyis én futottam vele.

A terek, parkok le voltak zárva, ami azt jelentette, hogy beszorultam a szobába. Itt kellett feltalálnom magam, ha keresztedzést akartam csinálni. Azért ezek heti rendszerességűek voltak. Persze többet kellett volna, de meg volt kötve a kezem ilyen szinten. Leginkább a TRX hiányát érzem.

Ami új és mostanában kezdtem el, az a jóga. Találtam egy kezdő videót, ami kb 30 perc és nekem tökéletesen megfelel, hogy belejöjjek és megszeressem. Rendesen átmozgatja az összes izmom és segít a regenerálódásban is. 

"Csak" 5 kmre van a munkahelyem, ami nem sok, hogy kocsiba üljek és elmenjek addig, de nem is elég hogy egy értékelhető bicajedzésnek feleljen meg. DE mégis kiegészítőnek tökéletes az a napi 10 km tekerés. Igyekszem azért néha elmenni egy kicsit hosszabb bicajos edzésre. 

El kell felejteni és tanulni kell ebből a gyatra hónapból és összeszedettebben és komolyabban kell edzenem. Nem akarok egy versenyt se feladni idén, bár nem tudom, hogy mennyire fogok eljutni, mennyit tartanak majd meg. 

Tudom, hogy sikerülni fog, és hogy egyre keményebb leszek és vissza fogom nyerni a régi formámat.

Pacsi 

Szólj hozzá