Így év végén visszagondolva arra, hogy miket is terveztem erre az évre, totálisan mások teljesültek. Úgy gondolom, hogy nagyon is jó dolgok.

Egy éve arról álmodoztam, mennyit fogok futni ebben az évben (minimum 3500 kmt terveztem), milyen versnyeken indulok, és milyen időket szeretnék futni. Több versenyen is dobogóra, vagy legalább az árnyékába szerettem volna lenni. Ezek eléréséhez még többet akartam edzeni, és fejlődni.

Mostani eredményem, kb 1500 km egy év alatt, egy versenyen nem vettem részt. Pár instand túrát lefutottam. Viszont elkezdtem úszni, többet bicajoztam (már tudok itthon is görgővel). Többet erősítettem.

A magánéletemre nem sokat gondoltam egy éve, hogy milyen lesz. Persze terve volt ott is több minden, viszont ahog alakult, az maga a csoda. Soha nem gondoltam volna ezeket, főleg, hogy ilyen gyorsan követik egymást. Számomr ezért pozitívum ez az év, és nem bánom annyira, hogy nem toltam túl a sportot.

Februárban megismerkedtem Szilvivel, és elég hamar oda is költöztem hozzá. (ő egyedül lakott albiba, így ez volt a legcélszerűbb) Egri "lakos" lettem. Nem volt már olyan közel az erdő és a dombok. Vagy kocsival közelítettem meg a terepet, vagy aszfalton futottam többet, hogy össze tudjam sározni magam. Pár év után újr többet futottam aszfalton mint terepen. A közelünkbe volt egy rekontán pálya, ott is gyakran megjelentem. 

A futóév számomra a március végi VTM-mel kezdődött volna el, de ekkor mindenki lehúzta a rolót. Folyamatosan jöttek a hírek, a lemondott, visszamondott, átrakott versenyekről. Ez lett a sorsa a Kaptárkő Trailnek is. Az UB-t csak csapatba akartam lefutni, a buli miatt, amit öszre toltak át, de akkor meg nem tudtam elmenni. Az első félévben az egyetlen reményem az UTH maradt. Sajnos ennek is meszeltek. 

Nyáron jöttek az instant futások. A környéken lefutottam egy párat, a rövidebbeket többször is. Bár nem voltam formába, és sose futottam 30 km feletti távokat. (Egész évben se léptem át a 30 km-es határt). nem versenyek voltak, de jó érzés volt látni a teljesítők között a nevem, főleg ha a top 10 ben voltak. Így is sikerült új részeken futni a Bükkbe, de főleg ismert közegban edzettem. 

Közben teljesen új dolgok is történtek. Júliusban kiderült, hogy apa leszek. Nem, nem hirtelen, besikerült gyermek, hanem terveztük. Remélem vele is sikerül megszerettetnem a futás örömét és a természetet. Házat is elkezdtünk nézni. Ki akartunk szabadulni a büdös betondzsungelből. Nem itt akarunk élni, a városban, hanem falun. Sikerült is megtalálni a megfelelőt, Cserépfaluban. Elkezdődött egy hosszú "túra", hogy miénk legyen a ház.

Augusztusban szokott lenni a kedvenc versenyem a CserépiTrapp, sajna az is elmaradt. Ősszel tervben volt, nevezve is voltam rá és már a szállást is lefoglaltam, jó előre, Lengyelországba, de már szeptember elején tudtam, hogy képtelen lennék lefutni a 150 km-t az akkori formám szerint. Így lemondtam a szállást, és akkor ugy voltam vele, hogy bukom a nevezési díjat, de a vírus miatt ezt a versenyt is elkaszálták, a pénzt meg vissazutalják,  így semmit se buktam. 

Összeségében, nem volt rossz évem, futást tekintve, de most számomra az mellékes volt. Fontosabb, jobb dolgok jöttek össze, és ezért nem érdekel, hogy nem volt futóverseny, vagy én egyen se vettem részt. Jövőre persze vissza akarok térni, újult erővel, már szurkolótáborom is lesz, és sikereket fogok elérni. Át kell értékelnem az eddigi módszerem, és a jó dolgokat meghagyni belőle, a többit kidobni a picsába. Új módszereket kell beüleni a régiek helyére. Nem tudom még, hogy mennyi időm lesz, menniyre leszek fáradt, de szerintem meg fog nőni az edzéseimbn az otthoni edzés, görgőzés. Ha több keresztedzést végzek, az elvileg csak jó. 

Mindenkinek a legjobbakat a 2021 es évre.

Pacsi