"Ahányszor a biztonságot választjuk, a félelmet erősítjük!"

A kialakult helyzet miatt, újra kellett terveznem a szezonom. Nem lehet tudni, melyik verseny lesz idén az első, amit megrendeznek. Ezek elszomorítanak, de új lehetőségeket is adnak. Igyekszem a legtöbbet kihozni ebből a helyzetből. 

Nincs konditerem, nincs nyitott "játszótér"", ahova ki tudok menni, edzeni, nincs úszoda. Minden zárva. Kénytelen az ember a négy fal között edzeni,és új lehetőségeket kipróbálni. Én is ezt teszem.

Amúgy se nagyon zsúfoltam tele az évemet futóversenyekkel, mert idén a tanulásra fordítok nagyobb hangsúlyt. Persze a futást se hanyagolom el, abban is fejlődni akarok, meg fogok is. Csak a kevesebb verseny, kisebb nyomást helyez rám. Az UTH nyomás lekerült a vállamról, sajnos. De majd jövőre kicsit feljebb rakom a lécet itt is, annál, amit idénre terveztem. 

Remélem a Lemkowynára eltűnik ez a fos vírus és újra mernek futóversenyeket rendezni.

Nem futok sok kilométert egy héten, inkább a minőségre törekszem. Aszfalton is sokat futok, nem mindig mozdulok ki Egerből kocsival, hogy erdőbe lehessek. (Igen már Egerben lakom). Heti rendszerességgel megyek fel az Egedre, megyek ki Felsőtárkányba és onnan futom le a napi kiloméretemet az erdőbe. Ha hazamegyünk, akkor otthon se marad el az edzés, a régi köreimen futom mindig. Megfelelőnek érzem ezeket az edzéseket. Futás mellett home officeba szoktam edzeni. Meg belekóstoltam a jógába is, amit kezdek megszeretni. 

Szilvi is elkezdett futni, nem, nem az én unszolásomra. Nem erőltetem. Heti egyszer vele futok, hogy segítsek neki.

Nem sok de mégis hasznos, hogy bicajjal járok munkába, amikor csak tehetem. nap szinten 15-15 perc. Tervbe van, hogy néha-néha majd keresztedzés gyanánt is nyeregbe pattanok és akkor pár órát tekerek.

Hétvégén szerettem volna egy hosszabbat futni, maraton körüli távot, persze terepen. Csürötökön, hibáztam és sikerült keményen elesnem. Melőba menet, kitérőt tettem, pont bicajos boltba készültem és nem figyeltem, hogy magas a padka, így sikeresen zakóztam egy nagyot. Bicajnak semmi baja nem lett, szerencsére. DE nekem se sok, pár zúzódás, ami miatt aznap nem is mentem dolgozni, mert pont a tenyerem ütöttem be. Nem tudom miért, meg hogyan de pénteken marhára elkezdett fájni a jobb oldalon az oldalam. Kentem, jegeltem, semmi. Szombatra még szarabb lett, így offoltam a futást, még a rövidebbet is. töbféle kenőccsel kentem, meg kapkodtam be a fájdalomcsillapítókat, de nem értek egy kalap fost se. (Morfint sajnos nem kaptam.) Ma se mentem sehova, mert ma se tudtam volna elindulni, vagyis még jobban rásérülte volna. 

Remélem pár nap elég lesz, hogy rendbe jöjjön és újult erővel mehessek megint edzeni.

Számomra ez a vírusos, balesetes helyzet jó, mert kicsit nyugodtabban át tudom gondolni a céljaimat, terveimet, és összeszedettebben tudok a jövőb tekinteni és elindulni a kijelölt úton.

Tudom, hogy jó úton járok és, hogy oda fogok érni.

Pacsi!

Hétvégén szerettem volna