Ez egy olyan blog lenne, ahol nem igazán írok az érzelmeimről, de a blog címe alapján kell erről is írni. Sokszor van az ember padlón, de elég erős ahhoz, hogy felálljon. Nekem ez egy kicsit hosszabb időbe telt, vagyis még mindig "tart". 

Már az UTH előtt is eléggé ingadozott a hangulatom. A futás se nagyon ment, meg úgy semmi se. A munkahelyen a betanulás se nagyon akart összejönni, ami megviselt, egy rosszul elsült kapcsolat se nagyon segített, hogy jobb hangulatom legyen. Angol tanulás se ment, bármennyire is próbálkoztam, végül azt elengedtem, azóta nem járok tanárhoz. Szóval sok tényező "húzott lefelé".

Nem ment rosszul a verseny, Szentendrén, de a vége mégis szenvedős lett. Ezekben az időkben még két 100 km feletti versenyen szerettem volna indulni az idén. Első a Vadrózsa 160, a másik a Gallyavár 110 mérföldes távja. A Vadrózsát elengedtem, tudtam jól, hogy nem tudok rendesen felkészülni ennyi idő alatt rá. Az utóbbit meg törölték a szervezők, a leghosszabb táv, a 110 km lesz, amit szeretnék megcsinálni. 

Egyik legfontosabb pozitívum az volt, hogy hazaköltöztem, sikerült letennem a cigit. Csak bulikba, gyújtottam rá pár szálra, de azok is ritkák voltak. Nem vagyok rá büszke, de ismét elkezdtem cigizni, igaz nem olyan sokat, mint előtte, de azért napi szinten rágyújtottam. Abban a pillanatban ez volt az egyetlen megoldás számomra, amit helyesnek tartottam, meg hogy segíthet. de pont az ellenkezője következett be.

Nem találtam a kiutat, ebből az állapotból.

Futás terén meg egy kalap fos voltam. Nem tudtam hosszúakat futni. Bár ott volt, június végén a Bükkinyúlsz 60 kmes távja. Nem volt rossz, bár szégyen, hogy sokszor eltévedtem, hazai pályán. Utána, nem tudtam elérni, a heti 50 kmt se. Meg elég lassan futottam, és ahol már rég nem kellett belesétálnom, most ismét megtörtént. 

Két pozitívum azért mégiscsak akadt erre az időszakra. Megcsináltattam a bicajom és elkezdtem keresztedzés gyanánt tekerni, meg volt egy olyan "futásom", ami közben szemetet szedtem egy rövidebb körömön.

Elég sokáig tartott ez a mély gödör, de végre úgy érzem, hogy sikerül kimászni belőle - ideje is volt már - és újult erővel vethetem bele magam ismét a fejlődésbe.

Év végéig még rengeteg dolgot el szeretnék érni, és nem csak futásban, hanem más területeken is. Az a célom, hogy mindet sikerüljön megvalósítani. Úgy gondolom, utána jobban fog menni a futás, és eredményesebb is lehetek! Nem feltétlenül a 100 km feletti versenyeken fogok csak indulni, vagy egyre hosszabb versenyeket célzok meg, hanem sikerült megtalálnom a számomra ideális versenytávot. Persze azért még elég sok bakancslistás futóverseny van, meg ha kimegyek egy külföldi versenyre, akkor lehetőség szerint a leghosszabb távok valamelyikén akarok a rajtnál lenni.

Következő bejegyzésem, remélhetőleg már vidámabb hangvételű lesz.

Pacsi!