Abban az éven szervezték meg először ezt a versenyt, amikor elkezdtem én is versenyekre járni. Nem futottam még egy éve, mikor megcsináltam a leghosszabb távját, a 30 km-t. A rövidebbek, nem mentek keresztül a falumon, így kizáró ok volt nekem. Addig sose futottam ilyen hosszú távot. Sikerült leküzdenem akkor. Ezen a versenyen állhattam először dobogón, Egy verseny kivételével, az összesen elindultam.

Év elején kezdtem tervezgetni, melyik versenyen indulok, milyen eredményeket szeretnék elérni, ezeken. 

Ezt a versenyt szántam a nyári fő versenyemnek. Igen FŐ! Nem ultra táv, nem is terep, vagyis elhanyagolható része a földút, a többi a közúton halad, együtt az idióta autós társadalommal, akik nagy része leszarja, hogy te éppen futsz.

Amúgy nem szeretek aszfalton futni, meg a nyári versenyek se a kedvenceim. Na meg 30 km-en legyen egy futásomba legalább 1000 méter szint, ne csak kb 500m. De mégis valahogy, egyik kedvenc versenyem, mert szeretett falumba és környékén küzdhetek meg a jó eredményért.

Idejét se tudom, hogy mikor vettem utoljára kifejezetten aszfalt cipőt. A Kalenjinek van egy ultrakönnyű cipellője, amivel már szemeztem egy ideje. Elhatároztam, hogy, majdnem emiatt a verseny miatt megveszem. Most időben megjött, nem úgy mint az UTHn. (muhaha) Volt időm betörni, verseny előtt pár nappal megnéztem a verseny középső harmadát, ahol a legtöbb szint és a legtöbb földutas szakasz volt. Éreztem, hogy jó páros leszünk a cipőmmel a versenyen. 

Eddig augusztus első hétvégéjén rendezték a versenyt, a szülinapomon (tavaly akkor volt). Idén változtattak rajta, átrakták a 3. hétvégére, remélve, hogy nem lesz akkora dög meleg. Majdnem bejött.

Újra dobogón szerettem volna állni! Ez volt a célom. Tavalyi versenyhez viszonyítva, kemény mezőnyre számítottam, meg magamhoz képest űridőt kell az első 3 hely valamelyikéhez. Tudtam, hogy ez elérhető, még nekem is, ha keményen edzek. A júliusi szar teljesítményem és mélypontom, rányomta mindenre a bélyegét. Szinte a 0-ról kellett újra építkeznem. Ekkor már csak az idő javítása volt a célom. és a tisztes helytállás. 

Kicsit elaludtam, kapkodva kellett készülnöm, amit utálok, de időben odaértem és még bemelegíteni is volt időm. Nem néztem, ki, hogy fut, milyen tempóba, csak saját magamra figyeltem. Jó azért nem. Próbáltam valakivel tartani a lépést, nem akartam az elejétől egyedül futni. A táv feléig sikerült is. Órám jelezte, milyen gyorsan nyomtam le a kilométereket, ezekből tudtam matekozni. Az első 10 kilit, 50 percen belül futottam, ami számomra jónak mondható. Frissítésere sikerült odafigyelnem. Bogácsnál eljött egy holtpont, nem akart működni a lábam. A megyehatárnál, bele kellett gyalogolnom, lelassultam és pár futó meg is előzött. Elérem a hét közepén bejárt földutas szakaszhoz. Sárnak már a nyoma se volt meg. Ekkor már túl voltam a 20. kilométeremen. Az időmmel még mindig meg voltam elégedve. 

Bükkzsércre beérve, tudtam, hogy már csak egy emelkedővel kell megküzdenem, előtte, utána lejtmenet vagy sík, de mégis aszfalt. A nap már magasan állt és elég nagy volt az ereje. Többet kellett innom és frissítenem is. Jó, hogy a frissítőkön volt jeges víz, mosakodni. Csípte a szeme az izzadság. Ekkor már nem éreztem fájdalmat. Elég magányosan futottam, se előttem, se mögöttem nem volt senki.

Tudtam, ha meg akarom futni a kitűzött időm, akkor tempót kell futni, az utolsó 6-7 kilin. Egyedül a falu utáni emelkedőbe gyalogoltam bele, de nem érdekelt. Kicsit fájdalmasan, de azért befutottam. 

Verseny előtt, szerettem volna 2 óra 40 percen belül beérni, ami majdnem össze is jött. A hivatalos időm 2:43:58 lett, ami a férfiak között a 13. helyre volt elég.

Az időmmel és a helyezéssel is meg vagyok elégedve, ha a realitás talaján maradok, bár érzek magamban kis negatívat is. Majd jövőre...

A szervezés megint tökéletes volt. Az útvonal még azoknak is jó lehetett, akik nem ismerik a pályát, jól volt jelölve. Forgalom biztosítása kellett, engem szerencsére nem akart senki elütni, türelmesek voltak az autósok is, szerencsére. Frissítőkön minden volt, amire szükségem volt. 

Hatalmas gratula a szervezőknek, segítőknek és minden önkéntesnek.

Míg el nem felejtem! Kipróbáltam egy uj fajta frissítési módot, amit még sose csináltam. Energiaszelet, vagy zselé nélkül toltam végig a távot. CSAK paradicsom volt a szilárd kaja, amit magamba toltam, a són és a szőlőcukron kívül. Ezen a távon nekem elég is volt. Nem baszta szét a gyomrom a zselé.

Jövőre ugyan itt, persze, akkor már jóval jobb eredménnyel és helyezéssel!

Pacsi!