Eddig versenyt egyszer kellett feladnom, a tavalyi Eger Csillaga TT 115 kmes távját. Nem tudom mikor kaphattam el előtte egy hasmenéses nyavaját, de már előző nap nem voltam jól, a verseny napján (péntek délután 7 kor volt a rajt) a wc-n töltöttem az időm nagy részét. Akkot már okosnak kellett volna lennem, hogy engedjem el ezt a megmérettetést, de elrajtoltam. Akkor még csak egy darad futóbotom volt, ami életmentő volt így is. az eleje jól ment, majd hirtelen ment el az erőm, és teljesen lenullázódtam, majd a 40. km környékén (tán Bánkút volt) fel kellett adnom, majd a kedves segtőknek köszönhetően, visszajutottma Felsőtárkányba.

Ezt a kis szösszenetet le kellett írnom, hogy nem mindig jönnek össze úgy a dolgok, ahogy eltervezzük, és szeretnénk. Így jártam én is akkor, meg most is. De most nem versenyen voltam, hanem a Vérkört szerettem volna megcsinálni egyénileg. Március 25-én volt a VTM, ott 6 óra alatt letudtam az ultratávot, ami nagyon felbuzdított, hogy meg kell csinálnom ezt is. Jó próbatételnek is gondoltam az UTH előtt - bár ott jóval több lesz a szint - felmérjem, hol járok és mennyit kell még edzenem, hogy ne megint egy feladós versenyen induljak el. Nézegettem a naptáramat, és ez a hétvége volt csak szabad ilyen hosszú futásra. Nem éreztem előtte se azt hogy mennem kéne, se azt, hogy hagyjam az egészet a picsába. 

Azon a héten folyamatosan nézegettem az útvonalat és olvasgattam a szöveges itinert. Más lehetőségem nem volt, nincs olyan órám még, amire rá tudom rakni a térképet. Nézegettem, hogy készüljek, pakoljak, tervezzek. Mennyi vízet rakjak, melyik táskámat vigyem, hogy öltözzek, stb. Van olyan része, ami ismerős, a VTM-ről, csak persze fordítva. Gondoltam nem lesz vészes a dolog.

Szombat reggel 5kor megittam a szokásos kávémat, raktam szendvicseket, amiket útközben ettem meg, és elindultam. Megörültem, mikor láttam, hogy még a mai napig érvényes az autópályamatricám. :D Oroszlányba érve, kerestem egy jóképű parkolóhelyet, majd nehezen de végülis megtaláltam a Vérkör QR kódját. Elpakoltam minden, ami kellhet, ittam, ettem még egyet, majd bezártam a kocsit.

Pár méterrel a rajt után vettem észre, hogy nem indítottam el az órám, és a stravát a telómon. Megállás, hogy találjon gps jelet, majd folytattam utam, Rövid bénázás után kiértem a városból.Már ekkor marhára tűzött a nap, alig vártam, hogy beérjek az erdőbe. Ráérve a kék útra, ismerős lett (ellenkező irányból tettem meg ezt a részt a VTM-en). Észrevettem egy várat a dombon (Vitányvár), ennyi kitérőt engedtem magamnak, hogy felmenjek és lőjjel pár képet a romokról. A Mária-szakadékot jó állapotban értem el, még az időmmel is meg voltam elégedve. 

Visszatérve az elágazáshoz, a síkhoz közelítő terepen haladtam. -egymást érték a favágók, zúgtak a motorfűrészek, nekik is jó napjuk lehetett. Beértem egy túrázót, aki gyalog indult el a Vérkörön. Kis mászás után elértem a Körtvélyesi ep pontot. Szusszantam egy fél percet,  majd megindultam egy jóleső lejtőfutásra a Sárkánylyuk-völgybe. A Fáni-völgy már a VTM-en se tetszett, mármint az aszfalt. Speedcross 4-nek nem tetszett, és ezt a lábamnak, talpamnak is átadta a nemtetszését. Siettem minél előbb letudni ezt a szakaszt. Után szerencsére ismét erdei utakon mentem tovább Csákvár felé. Itt fogyóba volt az iszim. Csákváron a közkútnál találkoztam az egyik segítővel, akimondta, hogy időben be fogok érni, ha tartom a tempóm, segtett vízet tölteni, majd elköszöntünk. Találtam egy kisboltot, ahol vettem a citromossört és egy kólát, frissítőnek. A bolt előtt meginttam a sört, ettem egy kicsit, majd a kólát elraktam, és mentem tovább.

Elég jó volt jelölve a következő szakasz. kicsit elolvastam magam, néztem a térképet, meg a jelzéseket, végül rátaláltam a helyes útra. A Gém-hegyen az epnél volt egy kis gigszer, nem találtam netet, így nem olvasta be a QR kódot. Kb 20-30 percet elidőztem itt, mire hagytam az egészet és mentem tovább, és csak a tetőn, a magasles környékén találta meg azt a fránya netet. Örültem volna ha olvasom valahol előtte, hogy nem mindenhol van rögtön net, fényképezd le a kódot majd menj tovább és majd valahol megtalálja. Gántra beérve tudtam firssíteni ismét meg a fejemet is fel tudtam frissíteni. ezután néztem be az utvonalat, előbb a lovastanyánál mentem az ellenkező irányba majd egy kmt, majd a Juh-völgybe nem tértem le, hanem mentem pár száz métert a kék ponton. Itt már az volt a célom, hogy legalább szintidőre beérjek. Nem vagyok büszke rá de utolért a túrázó srác, az emelkedőn együtt mentünk felfelé, erőltetett menetben. Mikor elkezdett lejteni az út, elköszöntem tőle, majd próbáltam összeszedni erőtartalékaimat és megindultam Várgesztes felé. Az utolsó előtt elég rossz volt az időm, gyorsítanom kellett, hogy ne csússzak ki a szintidőből. Várgesztesnél jött a nagy bumm. Itt elég rendesen enéztem mindent, totál más irányba indultam el. Elég meredek kaptatón mentem felfelé, bár ezen a szakaszon alig lett volna szintde nem gyanakodtam sajnos. kiérve a lapos részre, ismerős volt a környék, megnéztem a térképet és Vérteskozma felé indultam el. ELkezdett sötétedni, és nem volt nálam fejlámpa, így döntöttem a feladáson. Bementem a Várgesztesi kocsmába, hívtam egy taxit, ami visszavitt a kocsimhoz (8000 Huf-ért).

Levonva a következtetést, ilyen is van, nekem most jött elő, hogy nem mindig jön össze úgy sok minden, ahogy szeretnénk. Nem érzem, hogy kevés lettem volna lefutni 77 kmt, de így még nem futottam, hogy egyénileg, térképpel és szöveges itinerrel tájékozódni. Ezt még gyakorolnom kell. Meg az UTH ra sokat kell edzenem, meg remélem fejben is össze leszek szedve, és le tudom azt tolni.

Legközelebb sikeresen le fogom futni a Vérkört!!!