Először arról kéne írnom, hogy miért is kezdek bele ebbe a blogba, de majd lehet később megírom a memoáromat. 

Nem ez volt az idei első verseny, amin indultam ,de ezt érzem az elsőnek. Remek névnapi ajándék magamtól, magamnak. :D Két héttel a VTM előtt szó szerint "leszenvedtem" a Pilis trailt (aki részt vett rajta, tudja mi volt ott..). Abban bíztam, hogy itt jobban fogok teljesíteni.

Elég stresszes heteim voltak, de ennek ellenére próbáltam minél többet futni, amikor hazamentem a Bükkbe (Mosonmagyaróvárról), akkor ott még szintet is tudtam futni. :D De a futásaimmal meg vagyok elégedve, sok kilométert raktam idén bele a cipőmbe. Pénteki névnapi italozásom után, szombaton pihentem, és erőt gyűjtöttem vasárnapra. Vasárnap reggel 5:30 kor keltem, szokásos kotyogós kv-adagom megittam, majd indultam. Rajtszámfelvétel és ismerősök üdvözlése után átöltöztem, majd vártam a rajtot. Egy éve ez volt az első versenyem, ami maratoni táv volt (előrre 30 kmnél hoszabbat nem futottam). Az idő kicsit csípős volt, de nekem megfelelt. 

...és rajt! Sodródva a tömeg közepén, nem előzgetve, megtalálni a tempómat, elindultam. A pálya eleje ismerős volt, a talaj meg még fagyos, így futni is tudtam. Mikor mindenki megtalálta a helyét és beállta a saját tempójába, kicsit növeltem a tempóm, persze a határokon belül. Az első frissítőpont hamar eljött, gyors kóla, csoki és tovább.

Az idő elkezdett enyhülni, de még a talaj tartotta magát. Szépen lehetett haladni. A tempómmal még ekkor is meg voltam elégedve. Az elsődleges tervem az volt, hogy csk szintidőn belül érjek be, de most már számolgattam egy kicsit és azért mentem, hogy 6 órán belül beérjek. 

A féltáv környékén a sár elkezdett "nőni", ami kicsit belassított, de ekkor már túl voltam a szint felén. A csúszós-sáros talajon, lejtmenetbe sokszor még a cipőm se tudod megfogni, szerencsére nem estem el. :D 

Vérteskozmánánl kezdtem érezni a lábamat, hogy van, és tud is fájni. Tudtam, hogy nincs ár sok emelkedő, csak lejtmenet. Kis nyújtás, majd folytattam az utam. Kiérve a faluból, nem tetszett annyira, az a hosszabb aszfaltos szakasz, főleg a talpamnak. 

Utolsó nagyobb emelkedő végén várt a 4.ep., ahol kifejezetten nagy bíztatást kaptam a "kis" segítőktől, utólag is hatalmas pacsi érte nekik. Itt már együtt futottunk ismét a maratoni táv versenyzőivel. A sík-lejtős terep most kifejezetten jól esik, s igyekszem többet futni mint gyalogolni. a Hallgató-völgynél időztem a legkevesebbet, az 5 frissítőpont közül. Emlékszem tavaly se szerettem, ezt a lejtmenetes-aszfaltos szakaszt, idén se ez lett a kedvenc részem. Felüdülés volt, mikor lementem az aszfaltról, az erdőbe. A faluba beérve, a beérkezettektől, kaptam még egy utolsó-löket bíztatást és tapsot, és sikeresen beértem. A hivatalos időm, 5 óra 56 perc és 26 másodperc lett, ami a férfiak között a 48. helyre volt elég (92-ből). Igy terveztem, hogy a középmezőnyben szeretnék végezni.

Megettem a finom gulyást, nyújtás, átöltözés, majd indulás vissza. Szerencsére nem volt utána akkora izomfájdalmam, mint a Pilis trail után, Jó úton haladok a felkészülsében.

Még van 2 húnapom az UTH-ig, de hogy azt sikeresen teljesítsem, sokkal többet kell futnom, főleg terepen, meg erősíteni se ártana. 

Végül hatalmas gratula minden célbaérkezőnek, és a legnagyobb elismerés a szervezőknek, segítőknek. Köszönet nekik!!!