Augusztus 3-án ünnepeltem a 30. születésnapom, és a verseny ennek apropójából is jó volt, az elindulás kötelező volt. Nemcsak emiatt, hanem amiatt is, mert ezt hazai versenyemnek tartom, mert áthalad a kicsiny falumon is. Már terepfutónak mondom magam, de a környéken elindulok aszfaltos versenyen is, de ez nagyon ritka. Úgy gondolom, ha már azon kevés emberek közé tartozom, itt a környéken, akik futnak, akkor tegyem már tiszteletem ezeken a rendezvényeken.

A Cserépi trapp (régen Roly-bau kupa) már a 4. évét éli meg. Tavalyit sajnos ki kellett hagynom, de így is a versenyek 75%-n elindultam és be is fejeztem. Igazi családias rendezvény, hangulatos, kevés induló, főleg a 30 kmes távon (20 fő alatti), de annál erősebb résztvevőkkel. DE kezdenek felnőni a feladathoz a szervezők és évről-évre színvonalasabb, hangulatosabb és nagyobb létszámú versenyt, versenyeket szervenek. Már az elején hatalmas gratula a szervezésért, és hogy a környéken is meg akarják szerettetni az emberekkel a futás örömét.

Nekem ez a verseny, egy felmérés volt, hogy hol is tartok jelenleg a felkészülésben. Egyre többet futok heti szinten és az időeredményeim is javulnak.Vannak hosszabb-rövidebb távot, lankásat, hegymászós futást, sprintet. Elkezdtem mellette már keresztedzéseket csinálni.

Verseny előtti napon elmentem, egy átmozgató rövid futásra. Nagyon könnyűnek éreztem már az elejét. Nem akartam PR-t futni, vagy kifutni magam, de ennyira könnyűnek éreztem magam, hogy nem lazsáltam el. 4,4 km lett a vége, majd 200m szinttel, és a legjobb időmhöz képest, majdnem 1,5 perccel jobbat mentem és nem is éreztem magam elfáradva. Gondoltam ha a versenyen is hasonló könnyűnek érzem a futást, akkor baj nem lehet.

Reggel nagy melegre ébredve ittam meg a sokásos kv-m, majd öltözés és indulás. Odaérve, előbb felvettem a rajtcsomagomat, majd az ismerősökket üdvözöltem őket és beszélgettem velük. Átöltözés, bemelegítés és elfoglaltam a helyem a rajtban. Összesen 15-en álltunk a rajtnál (nők és férfiak együtt). Elrajtoltunk, majd próbálam belőni a számomra megfelelő tempót, annyira gyors tempót, hogy ne fussam el az elejét. Elfoglalta ma megfelelő helyet a sorba, majd haladtam.

Hamar bemelegedtem és élveztem a futást, amennyire egy aszfaltot tudom élvezni. Frissítőkkel nem volt gond, sűrűn voltak, de azért egy fél lieres soft kulacs velem volt. Egy elég viseltes terepfutócipőt vettem fel, nem mertem benne kockáztatni a tempóm. Az első pár frissítőnél nem sokat kellett időznöm, mert még mindenem volt, egy pohár víz és irány tovább. Már ekkor marha meleg volt, de bírni kellett. A TSZ-tanyánál, jó volt hogy a slagból folyt a víz és kicsit le tudtam hűteni magam. A bogácsi Termálfürdőnél is ugyanezt játszottam el a közkúton. Ezután jött egy hosszabb aszfaltos szakasz, amit eddig se nagyon szerettem, mert unalmasnak éreztem. Eddig éreztem jól a futásom, innen kicsit kezdett nehezebb lenni. 20 km környékén tértünk rá a földútra, és itt kb 4-5 km kellett futni. Ezen a szakaszon nagyon oda kellet figyelni a frissítésre, mert csak fél liter vizem volt és már nagyon nagy volt a meleg. A következő frissítőpont már Bükkzsércen volt, itt a jeges lavórban fürödtem meg. Ez már mondhatni a célegyenes volt, egy emelkedővel. Két kilométerrel a cél előtt, tesómék kisértek egy darabon kocsival, ez erőt adott. Nagy megkönnyebbülés volt, mikor áthaladtam a célon.

Az hivatalos időm 2 óra 58 perc és 59 mp. Jöbb eredményre számítottam, de nem vagyok csalódott, ilyen melegbe ez is szép eredmény. Kicsit nyújtottam, megbeszéltem a többiekkel a versenyt, ebédeltünk egy finomat, majd indultam haza. Este meg egy jó kis születésnapi bulival ünnepeltem meg ezt az eredményt.