Elég szélsőséges évet zártam idén. Történt velem rengeteg jó, és persze, sok rossz is, nehéz, fájó döntésekkel és hullámvölgyekkel. Én nem tudom különválasztani a magánéletem és a futást. A pillanatnyi állapotom határozza meg a futsom és nyomja rá a bélyegét. Na és persze a munka!

Tömören az évem: 100ados lettem, több ultrát futottam, két fontos versenyt (jó a Vérkör az nem az) is feladtam, munkahelyet váltottam, hazaköltöztem a Bükkbe, leszoktam a cigiről, több keresztedzést csinálok, 2500 kmt futottam idén. Ja és elkezdtem ezt a blogot.

Idén a fő célkitűzésem, hogy 100 km feletti versenyen célbaérjek. Erre volt két verseny idén, amire neveztem. A felkészülésemnél, ezek voltak az elsődleges szempontok. Az első félévben, még Zalában és a Kis-Alföldön készültem, meg a rövidebb versenyek (50 km) jelentették számomra a szintes edzéseket. Tél végén rögtön egy Pilisi ultrával hangolódtam rá az évre. Brutál sár és latyak volt, de Zsófival letoltuk, keményen. A VTM-en az ultra távon, számomra egy király idővel ünepeltem a névnapom. Idén is meg akartam csinálni a Mátrabérctrailt, de családi program miatt kihagytam. Áprilisban, már tudtam, hogy hazaköltözök a Bükkbe, de még a 2018as terveim között szerepelt a Vérkör letolása. Sajnos nem jött össze. Csalódott voltam de hamar elengedtem. Kevesebb mint egy hónapom volt edzeni és felkészülni terepen az UTH-ra. Tényleg a terepfutás ünnepe, hatalmas a feeling. Jól indult a verseny, jól éreztem magam, de itt is ki kellett szállnom a felénél, ami nagyobb csalódás volt mint a Vérkör. Inkább egy jó nagy pofon volt nekem mint csalódás, hogy még lóf.....t nem tartok ott ahol kéne. 

Októberig még volt egy csomó időm, és terep is, ahol edzeni tudok, így csak előre néztem. Lett új munkahelyem, kiszámíthatóbb mint az előző, jobban tudok tervezni edzést, tanulást, meg mindent. Nyárra csak TTkre mentem el, itt a környéken. Félig-meddig sikeres eredménnyel. Október első hétvégéje, szokásosan a Less Nándor emlékverseny napja, ahol 38 kmes távon, számomra és  ajelenlegi állaptomhoz képest hatalmas idővel, lettem korsztályom első helyezetje (összesítve meg tán 6.). Így felspanolva érkeztem meg Lengyelországba. Minden adott volt, a jó versenyzéshez. Petivel vágtunk neki annak a rövidke 103 kmnek. Saját tempónkat futottuk, így én elmentem tőle. Szerencsém volt, hogy a holtpontomon volt kit felhívni, hogy jól picsánrúgjon és erőt adjon nekem. A vége szenvedősre sikerült, de azért egy jó idővel behúztam. :D 

Ezzel a versennyel le is zártam a 2018as évem versenyeit. és elkezdtem felkészülni a jövő évre, két hét lazítás után. Devember elején volt a Tárkányi Hegyifutóbajnokság első fordulója, amit én a felkészülésemnek tudok be. 3 forduló 3 honap alatt, ugyanaz a pálya, és így le tudom mérni, mennyit sikerült javulnom, esetleg rontanom a kondimon.

Jelenleg a tanulás fontosabb, mint a felkészülés, de reméyneim szerint tavassza már teljes gőzzel készülhetek az UTHra, ahol kemény revansot kell vennem.

Pacsi