A napokban volt, hogy fél éve hazaköltözem, Nyugat-Magyarországról é kezdetétt vette az életemnek egy újabb szakasza. Azon dolgoztam, és dolgozok mind a mai napig, hogy jobb legyek, a tegnapi énemnél. Ez általában sikerül is. Futás területén meg főleg. De most kicsit összegezném, hogy mennyi minden változott az elmúlt időszakban.

Május elején jöttem haza, majdnem egy hónappal a legfontosabbnak ítélt megmérettetésem, az UTH előtt. Szerencsére a legnagyobb szenvedélyem, a cigit, le tudtam rakni. A Bükk, a terep és a hegyek egy karnyújtásnyira voltak, vagy még annyira se, tudtam szintet is futni. ekkor még reméltem, hogy sikerülni fog végre, egy 100 km feletti távot letolnom. Sajnos nem jött össze, ami kicsit megtört, de tudtam, hogy kevés volt, amit eddig csináltam, többet és jobban kell dolgoznom, mint előtte. 

Igyekeztem minél többféleképpen futni, rövidebb, hosszabb, szintesebb, kevésbbé szintes edzéseket összeválogatni. Mellette elkezdtem az itthoni erősítő edzéseket is. TRX és kettlebell edzéseket csináltam magamnak.

Ebben az időben nem nagyon volt versenyem, inkább csak helyi TT-re mentem el, sajnos a munkám miatt kettőt ki kellett hagynom. 

Augusztus elején volt számomra egy fontos verseny, a Cserépi trapp. sikeresen teljesítettem és egy jó felmérőnek ítéltem meg, láttam mennyit fejlődtem és merre kell még fejlődnöm, hogy előrébb jussak. 

Augusztus végén volt az Eger csillaga TT, ahol 50 kmes távon indultam, a várakozásokon alul teljesítettem, ami megint egy jó jel volt, merre kell haladnom. Az október eleji Less Nándor 38 kmes ttávján elért elsó helyezésem, hatalmas lökést adott nekem, bebizonyosodott, hogy jó felé kezdtem menni. Nem az eredmény érdekelt engem - persze az is jó volt - hanem hogy örömmel tudtm futni és nem szenvedtem, csak tettem a dolgom.

Ekkor jött el az ősz legnagyobb próbatétele számomra, a Lemkowyna Ultra Trail. Ezt szántam az UTH utáni második 100 km feletti versenyemnek. DE ez lett az első. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Sose voltam még külföldi versenyen, nem tudtam hogy ott mi a szokás, milyen a pálya, milyenek a versenyzők. Meg, hogy fog viselkedni a szervezetem ekkora távon, a lábam brni fogja-e ki fog-e menni a bokám, stb. Frissítést mennyire sikerül betartanom, ellenőrzőpontokon tudok-e enni, inni rendesen. Semmivel nem volt baj szerencsére, minden jól működött, kivéve a lábam nem akarta nagyon ezt a fajta terhelést, de nem adta fel. Végre elérem az idei célom, és van már 100 km feletti futásom is.

Jelenleg, ritkábban futok, inkább erősítek, meg egy-két orvosi vizsgálatra elmegyek, tudni szeretném, hogy minden rendben van-e, főleg a tédem és a bokám szarakodik. Ezenkívül más területen is utol kell érni magam, versenyt nem tervezek idénre, csak októberben egy rövidebb és egy lazább. 

Igyekszem többféle keresztedzést beiktatni a heti edzéstervembe, minőségibb futásokat futni, mert nem szenvedni akarok a versenyeken, hanem élvezni szeretném azokat. Ahhoz még kicsit gyenge vagyok, hogy dobogóról álmodjak, de dolgozok rajta, hogy a közelében legyek, akár olyan versenyeken is, ahol komolyabb futók is indulnak. Ne csak a szintidővel versenyezzek, hanem magammal is meg persze másokkal.

Remélem ilyen sikeres következő félévet fogok zárni, majd!

Pacsi