Két hét és itt van a Lemkowyna 100, amire május óta készülök.

Sajnos, akkor nem sikerült az UTH, de zóta zért dolgoztam keményen, hogy most ne érjen kudarc és le tudjam futni, gyalogolni azt a 103 kmt. Semmi komoly verseny, csak edzés, edzés és edzés.

Jó, ez nem teljesen igaz, mert indultam a Cserépitrappon, meg az Eger Csillagán is, bár igazából mind a kettő főpróba volt.

Anitáék most kitaláltak egy új TT-t, a Bükki Batyus Barangolásokat, aminek a 40 kmes távjára neveztem. Az útvonalat nézegetve, nagy része ismerős volt, ezen a környéken szoktam futni, bár nem ezeken az ótvonalakon, vagy ha igen, az ellenkező irányba. Memorizáltam magamban az útvonalat, jelöléseket, hogy ne érjen meglepetés. Egy hétvégi hosszúnak jó lesz, gondoltam.

Szombat reggel, 7 óra után kicsivel érkeztem meg, szemerkélő esős idő fogadott, Felsótárkányban. Már szükségét éreztem a hosszónadrágnak és a hosszúujjú polónak, de a pulóvere és az esőkabát között még vacilláltam. A pulóver mellett döntöttem. Felvettem a rajtcsomagot, majd összeszedtem a dolgaim és elindultam. Ekkör döbbentem rá, hogy a térképemet nem hoztam magammal, így a telefonon kerestem valami alternatív megoldást. 

Az Epket nekünk kellett megkeresni, nem voltak ott pontőrök, hanem a kapott füzetbe kellett megválaszolni a pontokhoz kapcsolódó kérdéseket és így igazoltuk le, hogy tényleg ott jártunk. Az első ep-ről csodás kilátás fogadott minket a Bükkre. A mősodik pontid, vagyis Várhegyig felfelé kellett mennem, egy erőltetett menetet dikáltam magamnak. Innen, egészen Síkfőkútig lefelé vezetett az út, amit jól meg is tudtam futni. 

A piros + majd a sárga jelzést kellett követni, és szalaggal volt jelezve a következő pont, de én egy valakik által otthagyott szalagot vettem figyelembe és azon elmentem a másik irányba. Két pontot is kihagytam. Vasbánya-nyeregnél jukadtam ki, ahonnan visszafutottam a egyik pontig, majd azon az útvonalon ugyanide felgyalogoltam. Itt éreztem, hogy szenvedés lenne már aznap nekem még egy Bél-kó mászás, így  a 20 km-es távval együtt, visszafutottam a faluba majd, be a központba és jeleztem, hogy kihagytam egy pontot és nem fejezem be. Mondták, hogy nyugodtan megcsinlhatom, de igazából nem éreztem, hogy élvezném, hanem szenvedés lenne.

Több következtetést is levontam ebből a napból.

• Előző nap nem megyek semmilyen távot se futni, főleg nem egy sprint szakaszt.
• Reggel mindig eszek valami CH-s kaját, meg este is.
• TT-n megtanulom az útvonalat, vagy a térképet jól olvasni (vagy  veszek egy olyan órát, amire GPS tracket is fel tudok tölteni)

Összeségében jó volt, Anita és Laci megint egy jó kis túrát csináltak, (innen gratula nekik!), következtetéseket levontam, tanulok belőlük, és megyek tovább. 

Pacsi