Tavalyi miatt revanssal tartoztam magamnak, hogy végig kell mennem, és nem szabad feladnom, semmi áron. Igaz akkor f...tam egész nap, totál lemerülve mentem neki, az egész 115 km-nek. Nem sikerült. Idén nem volt ekkora táv, csak 50 km volt a leghosszabb, ígyhát azon kellett bizonyítani, főleg magamnak.

Egyedül nem annyira jó elindulni egy tájékozódási versenyen, futva, ha nincs a fejedbe az útvonal, vagy nincs egy GPS-esd vagy órád, ahol térkép nélkül követheted az utad. Nekem az útvonal nagy része a fejembe volt, sajna az órám még nem ennyire okos. Bíztam magamban!

Elózó este megittam pár sőrt, amit nem kellett volna, de már nem ez számít. Időben fel tudtam kelni, és hamar átértem Felsőtárkányba. Leparkoltam, pont egy régi egyetemi ismerősömék mögött. (Bár tudtam, hogy itt lesz, meg is beszéltük hogy találkozunk, de ezt pont nem!) Jeannettel köszöntöttükegymást, bemutatott a többieknek, váltotunk pár szót, majd mindenki készülődött. Míg pakoltam és ellenőriztem, hogy mindenem meglegyen, leszólított egy másik egyetemi haverom, Béres Gábor, meg is lepődtem, nem számtottam rá! Váltottam vele pár szót, majd útjára engedtem, ő túrázva nyomta le a távot! Regisztráció, utolsó ellenőrzés, majd indulás. 

Az első szakasz enyhén emelkedett, aszfalt, majd murvás úton vezetett felfelé egészen a Pes-kő házig. minimális gyaloglással sikerült elérni. Chekk, majd kezdődött a mászás az Őr-kőre. Próbáltam egy kellemesebb,bár gyorsabb tempót diktálni magamnak. Itt kezdtünk el együtt haladni egy sráccal. A csúcson picit szusszantam, lőttem pár képet majd indultam lefelé.

Őr-kőről a kilátás

Lefelé elég óvatosan mentünk, mert nagyon sziklás volt a terep és a jelzéseket is figyelni kellett. Elértük az Őserdő kerítését, majd mellette felmásztunk és a Pes-kő csúcsa mellett haladtunk el, majd lentről felnéztem, hogy "Ott van a Tar-kő", de nem mentem fel, kivételesen. Innem már ismertem a járást, a Stimecz-házig. Utolért minket egy másk srác, mint kiderült utólag, Jeannette haverja volt, nem ismertem meg akkor! Utólag bocsi érte! Lefelé ment az út, de ők erősebb tempót diktáltak, egy ideig mentem velük, majd úgy döntöttem, hogy inkább a saját tempóm választom, és lassítottam. Az Ep-n frissítettem egy kicsit, majd elindultam a Tamás-kúti pont felé. 

Egészsokáig emelkedett, jó kis mászás lett a vége. A rövidebb táv versenyzőinek az útvonala itt csatlakozott bele a miénkbe, csak éppen visszafelé. Lankásabb szakaszhoz érve, elkezdhettem futni, kicsit bele kellett rázódnom, de sikerült. Sajnos a kék jelzésbe belecsatlakozott a kék T jelzés is és figyelmetlenségemből sierült legalább 3-4 kmt elmennem, ami több mint fél órás pluszt jelentett. A Ponton bodzás sörrel vártak, meg zsíroskennyérrel. Itt ért útol engem Gábor és Jeannette. 

Egy rövid phi után folytattam az utam, rögtön egy mászással. Majd rátértünk eg műúrta, amit először nemi smertem fel, majd rájöttem, hol is vagyok, és ezen lementünk egészen a Hór- völgybe. Itt Jeannettel együtt mentünk már nyugodt tempóban. Beszélgettünk egy jót, kocogás közben, kivel mi történt, az elmúlt 6 évben, amióta nem találkoztunk. Innen jött a kedvenc mászásom, fel az Odor-várhoz. Most jóval lassabban ment mint ahogy edzésen szoktam felkaptatni. Az ep-n jót frissítettem, életmentő kólával. majd irány le a Barát-rétig.

Barát-réten egy közös fotó

Innen elindultunk, mentunk, kb 500 m-t, mikor feltőnt, hogy a botom meg ott hagytam. Vissza kellett mennem értem, és itt utolért minet Gábor barátom, majd vele kezdtem meg a kaptatót a Kövesdi-kilátóig. Közérzetem szar volt ekkor, menni alig tudtam, nem tudtam hogy mi lenne a jó, hányni vagy wc-zni. Egyiket se kellett. a kilátónál értem be Jeannettet, és az utolsó szakaszt már együtt nyomtuk le. Lejtmenetbe lassabban mentünk, mert fájt a térde, és nem akartam otthagyni. 

Beértünk, a hivatalos időm 8:33 lett, ami nem rossz, de jobbat terveztem. A jelen állapotomhoz jó idő! Kajáltunk egy jó kis csepektetett kenyeret, sültszalonnával, sültkolbásszal, meg kocsiba felforrt Pepsivel! Megbeszéltük a történéseket, összeszedtem magam majd elindultam haza.

Összegezve a napot, jó verseny volt, vagyis inkább túra, a szervezés remek volt, jó helyen voltak a frissítők. Tudom, hoy jövőre is itt leszek, de előtte az egy hónap múlva megrendezésre kerülő "kistestvérére" megyek!

Pacsi nektet!