Egy hete volt, hogy kiszálltam a Bükki Batyus Barangolásokból, most majdnem ugyanazt a távot próbáltam meg a Less Néndor Emléktúrán.

Tavaly a Nomád66 volt a menüben, most azt sok lett volna, így idén a 38 kmes távot válaszottam. Ez megfelelő és teljesíthető távnak éreztem, és a teljes útvonalat ismerem. 

Szerencsére, az idő kedvezett, igazi vénasszonyok nyarát idéző meleg volt, nem kellett annyira felöltözni. Zsákomat, kicsit megpakoltam, meg a futóbotomat is ráraktam (ballansznak), hogy kipróbálja, mennyire tudok így mozogni, meg amíg nem kell, addig ne vegyem elő, a kezem maradjon üres.

6 órától lehetett indulni, de mivel futva mentem, nem akartam olyan korán elindulni. 7 óra körül érkeztem le Cserépfaluba, magamhoz vettem a füzetet és leolvastattam a QR kódot. Azután kb 5 percet még elbeszélgettem Attilával, mielőtt elindultam volna. 

Célként azt tűztem ki, hogy amennyit lehet fussak, és érezzem jól magam!

Szerencse volt, mert a terepfutó távok is ezen az útvonalon ment, egészen az Odor-várig, ami ki volt szalagozva és nem kellett a jelzéseket figyelni.

Nem akartam elfutni az elejét, de így is elég jó átlagot sikerül futnom. A kaptárköveknél volt az első ep, sikerült végre egy képet lőnöm végre itt. 

Ezután egy, elég hosszú lejtmenet jött, majd az egyik kedvenc részem, a Felső-szoros, itt egy ideig együtt futottam egy darabig, pár futóval. majd a Dobi- réten volt a következő ep. Egy enyhe elemkedő jött, amit elég jól meg tudtam futni. Előttem vágott át 3 őz. Nagyon szép látvány volt. A legelőn már nem voltak szarvasmarhák,  beterelték őket a téli szálláshelyükre, csak az otthagyott ürülékek kellett kerülgetni.

A Hór-völgyben még hűvös idő fogadott, kicsit fáztam is, de nem foglalkoztam vele. De még így is elég jó időt futok, meg keveset gyalogoltam bele. Nagyon élvezem a futást. Oszlánál se töltöttem el sok időt, még zsíroskenyeret se ettem, pedig lehet jól esett volna. :D

Most az Egresen egy eléggé kemény tempóban akartam feljutni, bár már volt a lábamba 16 km, sikerült is, bár nem PR-rel. Itt terveztem elővenni a botom, de nem éreztem szükségét, maradt a zsákomon. Odor várnál nem kellett volna kimenni a csúcsra, de én mégis kimentem, mert imádom a kilátást. Az Odor-hegyre felkapaszkodva, egy lazább tempót diktáltam, végig a Török-úton. A Kövesdi-kilátónál kitakarítottam a cipőm, és elindultam az utólsó 10 kmre. Egészen jól meg tudtam futni Síkfőkútig. Ekkor már "csak" 11-en voltak előttem. Ez fel is adott egy plus löketet, hogy megnyomjam a végét. A Kis-erdőben, megelőztem 5 túrázót, majd Bükkzsércen még egyet. A Nyomó-hegyre kellett utoljára felmászni. Ekkor már csak lefelé kellett funi, egy kavicsos úton, ami annyira nem volt jó a lábamnak, de már tutam, hogy mindjárt vége. Meg az idővel is versenyeztem, hogy saját magamnak elfogadható szintidőt fussak. Hivatalosan a időm 4:42 volt, amivel meg voltam elégedve, mert 5 órán belül akartam letudni. Oklevelet, polót felvettem, ettem egy babgulyást, majd hazajöttem. Itthon letusoltam meg pihentem, de visszamentem, megérdeklődni, hogy hanyadik lettem, meg tankolnom is menni kellett. Mikor beértem az iskolaudvarra, akkor mondták be a nevem is, meg hogy a dobogóra kell mennem majd. Eléggé meg lepett, főleg az, hogy első helyre szólítottak fel. 

Nem az eredményért mentem ezen a túrán, hanem hogy jól érezzem magam, és élvezzem minden egyes kilométerét. Ez mind teljesült, megspékelve egy első hellyel. Ha ilyen jó hangulatban fogok futni a LEmkowynán, akkor nem hiszem, hogy baj lenne.

Szeretmém még megjegyezni, hogy elég sok már a természetbe vágyó emberek száma, túrázó, bicajozó és futó ember. Sajnos ezzel együtt az eldobott szemét mennyisége is nőtt. Eldobott banánhéj és energiazselés műanyag is el volt dobva. Nem tudom, hogyha valaki elmegy túrázni, és elviszik magukkal a kaját, akkor miért nem tudják hazavinni a szemetet. 

Pacsi