...lehet menni a Mátra trailre.

Nem is tudom már pontosan, hogy mikor volt a nevezés, de valamivel több mint 1 hónapja. Akkor gondolkoztam, és nézegettem, indulni kéne. Nincs messze! Jó a szervezés! Szép a Mátra! Sok szempont volt, ami befolyásolta, hogy regisztráljak rá. Hamar kellett kapcsolnom, mert gyorsan betelt a nevezés. Sikerült.

Tudtam, hogy a Nomád 66 után lesz egy héttel, és nem is vártam igazából sokat ettől a versenytől, csak egy laza edzésnek fogtam fel.

A sport áldozatokkal jár. Nekem is. A verseny napja előtt ki "kellett" hagynom a barátokkal egy sörözést, de egyáltalán nem bántam meg. 

Örültem neki, hogy nem korán volt a rajt, így nekem se kellett marha korán felkelnem. Gyöngyösön megvettem a reggelim, és egy kis nasit utánra, majd kerestem egy jó parkolóhelyet. Nagyon kellemes, nyárias idő fogadott. A nap hétágra sütött, élveztem. Jó érzés volt, hogy már a regisztrációnál is ismerős arc fogadott, Gabi személyében. :D

Nem szeretek sietni az öltözködésben, nehogy valami kimaradjon. Most is rengeteg időm volt a rajtig, így megfontoltan pakoltam össze a cuccaim. Igyekeztem, nem túlöltözni. Kint, a bemelegítésnél szintén ismerősökbe futottam, váltottam velük néhány szót, majd mindannyian mentünk a saját dolgunkra. Ilyenkor már szeretek egyedül lenni és magamba összerakni a verseny útvonalát, tempót és a várható szintidőmet. Nem voltak nagy elvárásaim, csak annyi, hogy 4 órán belül érkezzek be.

RAJT!

Az első kilométerek, mindig elvisznek egy kicsit, bár már elég jól tudom ezeket kontrolállni. Egyre jobban tudok magamra figyelni, hogy ne fussam el az elejét. Kis helyezkedés után, megtaláltam a helyem és a saját tempómban haladtam előre. Az összes szintemelkedés legnagyobb részét Kékesig megtesszük, ezért tudtam jól, hogy nem mehetek el az elején. Pár kilométer után elkezdődött az emelkedő, sikerült pár embert utolérnem, akik elfutottak az elején. 

Mátraházán volt az egyetlen frissítőpont, amit kétszer érintettünk a 28 km alatt. Kezdem hozzászoktatni magam, hogy mindig ugyanazzal frissítsek. Egy pohárka kóla, oliva, csoki, sajt, gumicukor, vagy uborka. Ha úgy van a kulacsaimat feltőltöm, és ennyi a frissítés.

Most, 8,5 és 17 kmnél érintettük ezt a pontot. Az első érintésnél egy pohár kóla s egy fél marék oliva volt a menü, majd mentem tovább. 

Nagyon jó érzés egy ilyen hobbi futónak, mint nekem, ha ismert futók szurkolnak nekik és bíztatják. A Verseny alatt kétszer is találkoztam Oli és Maráz Zsuzsi lelkes csapatával. Első alkalommal még sorfalat is álltak nekünk. Számomra egy felejthetetlen élmény volt ez a fajta bíztatás.Köszönöm Orsinak, Nikinek és Petinek is a bíztatást.

Gyönyörű volt a Mátra, a maga pompájában. Jól mentem semmi problémát nem éreztem. Gabi-halála emlékhelytől a Kékesig jóbb lett volna, ha nem egyedül mászok fel, de ezt is megcsináltam. Rengetegen voltam már fent, de azért sikerült csinálnom egy képet a csúcskővel. Betrollkodtam a többiek elé.

Hatalmas élmény volt lefutni a sípályán. Tudtam, hogy innen már "csak" lefelé vezet az út, így kicsit több kakaót adtam bele. Előttem futottam páran, látótávolságon belül, igyekeztem utolérni őket, hogy kicsit másokkal is tudjak futni. Mátraházára már többen érkeztünk meg egyszerre. A kóla, olivabogyó mellett már az egyik kulacosmat is fel kellett költenem izóval, ami ki fog tartani a végéig. Ekkor már csatlakozott hozzánk az M-es táv is, és őket előzgetni kellett.

A vége felé volt egy kis hullámvölgyem. Utolértem az első két női helyezettet, de az első le hagyott, nem bírtam vele futni. De semmi gond. Végig futottam és beértem.

Számomra egy elképzelhetetlen, 3 óra 15 perc alatt. Az elején nem gondoltam volna, hogy ilyen "gyorsan" beérni. Van még hova fejlődnöm, de látom, hogy a befektetett munka meghozza a gyümölcsét. 

Összességében a 31. helyen értem be, amivel 100%osan elégedett vagyok.

Hazafelé megajndékoztam magam egy nagy adag Mekis kajával.

Hatalmas köszönet a végén, de nem utolsó sorban a szervezőknek, a segítőknek. Nélkületek nem lehetne egy verseny se színvonalas!

Pacsi