Év végére szerettem volna egy nagyot még "dobbantani". Két cél között lavíroztam még ősz elején. Az 'A' terv a hirhedt KÖR, a másik meg a Galyavár. Persze nem akartam lejjebb adni az utóbbit se, mint a leghosszabb táv, a 110 mérföld. Sajnos idén nem volt, így maradt a 110 km a tervben. 

Zsófi aranyosan felajánlotta, hogy segítene a Körön. Reálisan mérlegeltem a helyzetet, idén még nem indultam neki a 152 kmnek. Szeretném előtte leglább egyszer végigjárni, több részletben, legalább egyszer, mielőtt élesbe tolnám.

Igy maradt a Galyavár 110 kmes körözése. Beneveztem, bátran, felelőtlenül. Akkor még éreztem magamben erőt, hogy képes vagyok letolni. Elég brutálul hangzik aza 7200 m szintemelkedés. Nem nagyon foglalkoztam vele.

...

...lehet menni a Mátra trailre.

Nem is tudom már pontosan, hogy mikor volt a nevezés, de valamivel több mint 1 hónapja. Akkor gondolkoztam, és nézegettem, indulni kéne. Nincs messze! Jó a szervezés! Szép a Mátra! Sok szempont volt, ami befolyásolta, hogy regisztráljak rá. Hamar kellett kapcsolnom, mert gyorsan betelt a nevezés. Sikerült.

Tudtam, hogy a Nomád 66 után lesz egy héttel, és nem is vártam igazából sokat ettől a versenytől, csak egy laza edzésnek fogtam fel.

A sport áldozatokkal jár. Nekem is. A verseny napja előtt ki "kellett" hagynom a barátokkal egy sörözést, de egyáltalán nem bántam meg. 

Örültem neki, hogy nem korán volt a rajt, így nekem se kellett marha korán felkelnem. Gyöngyösön megvettem a reggelim, és egy kis ...

Úgy gondolom, hogy a futók többsége, úgy van vele, ha már a környezetükben van egy futóverseny, túra, vagy különböző rendezvények, azon elindulnak. Szerencsére ÉN is ilyen vagyok. Míg Mosonmagyaróváron éltem, akkor is elmentem, a környéken megrendezett versenyekre. Mióta itthon lakom, ez még inkább igaz. Bár elég sok túra és verseny van ezen a környéken, nem tudok mindegyikre elmenni. Néha válogatnom kell, és el kell engednem sok versenyt. De nem baj. Majd következő évben változtatok a versenynaptáramba, és amit most kihagytam, következő alkalommal kipróbálom.

Vannak kivételes versenyek, amiket nem hagyok ki. Ilyen a Less Nándor Emléktúra. Idén volt sorozatban 3. éve, hogy részt veszek rajta. Tavaly a Lemkowyna miatt, csak a ...

Újra eljött az évnek ez az időszaka. Közeledik az év vége, lassan véget ér az év. EZ a megnyugvás ideje, az év lezárásának kezdete. Végig gondolni az elmúlt hónapok történéseit, hibáit, évedéseit, és a rosszat elengedni, csak a jóra és a fejlődésre gondolni. A velünk történ jő dolgokból erőt meríteni.

Ilyenkor meg kell egy picit állni, számadást kell venni ami történt. Le kell szürnünk a következtetéseket. Amiket csináltunk, vagy nem tettünk meg, vagy történt velünk. Mind okkal történt. A sors így akarja számunka megmutatni a helyes irányt, bár nem mindenki veszi észre egyből, főleg Én. Úgy gondolom, magamról, hogy meg fogom én is találni a számomra legjobb utat és azon fogok rendíthetlenül haladni előre.

...

Abban az éven szervezték meg először ezt a versenyt, amikor elkezdtem én is versenyekre járni. Nem futottam még egy éve, mikor megcsináltam a leghosszabb távját, a 30 km-t. A rövidebbek, nem mentek keresztül a falumon, így kizáró ok volt nekem. Addig sose futottam ilyen hosszú távot. Sikerült leküzdenem akkor. Ezen a versenyen állhattam először dobogón, Egy verseny kivételével, az összesen elindultam.

Év elején kezdtem tervezgetni, melyik versenyen indulok, milyen eredményeket szeretnék elérni, ezeken. 

Ezt a versenyt szántam a nyári fő versenyemnek. Igen FŐ! Nem ultra táv, nem is terep, vagyis elhanyagolható része a földút, a többi a közúton halad, együtt az idióta autós társadalommal, akik nagy része leszarja, hogy te éppen ...

Az UTH nem volt ennyire kemény menet, meg utána se fájt semmim. Most viszont úgy "szenvedtem", int az első ultrámon a Mátrába. Bár akkor merő vízhólyag volt a lábam. 

De leküzdöttem, mert kemény vagyok mint a Vídia!

Ne is gondolkoztam,hogy a rövidebb távok valamelyikén indulok mert legyen az a lúd jó kövér.

A csonka munkahéten délutános voltam, így pénteken is 11 óra volt, mire hazaértem, Összeszedtem, a szükséges cuccot, majd alvás. Nehezen ment a kelés. Azért a kávém nyugodtan ittam meg, ebből nem engedek. Fél 7 körül értem át Felsőtárkányba, vettem egy péksütit, hogy ne üres gyomorral vágjak neki a távnak. Becsekkoltam, majd elindultam.

Az órámnak most volt a főpróbája. Feltöltöttem rá a gps tracket. Nem ...

Ez egy olyan blog lenne, ahol nem igazán írok az érzelmeimről, de a blog címe alapján kell erről is írni. Sokszor van az ember padlón, de elég erős ahhoz, hogy felálljon. Nekem ez egy kicsit hosszabb időbe telt, vagyis még mindig "tart". 

Már az UTH előtt is eléggé ingadozott a hangulatom. A futás se nagyon ment, meg úgy semmi se. A munkahelyen a betanulás se nagyon akart összejönni, ami megviselt, egy rosszul elsült kapcsolat se nagyon segített, hogy jobb hangulatom legyen. Angol tanulás se ment, bármennyire is próbálkoztam, végül azt elengedtem, azóta nem járok tanárhoz. Szóval sok tényező "húzott lefelé".

Nem ment rosszul a verseny, Szentendrén, de a vége mégis szenvedős lett. Ezekben az időkben még két 100 km feletti versenyen ...

Egy éve várok erre a pillanatra. A tavalyi sikertelen próbálkozás után, tudtam, hogy idén éjfélkor újra el fogok rajtolni. Októberben sikeresen teljesítettem a Lemkowyna 103 kmes távját, képes vagyok 100 km feletti távok lefutására is. Nem volt kérdéses, hogy novemberben az elsők között regisztráljak az UTH-ra. Ez lett a 2019-es év első félévének a fő versenye. Erre edzettem és készültem.

Persze nem volt egyszerű sétagalopp. Sok hátráltató tényezőben is volt részem. Év elején új munkahely, ami inkább előny volt, bár elég nehéz volt felvenni a ritmust. Sok minden nem úgy jött össze, ahogy elterveztem, ami a futásra is kicsit rányomta a bélyegét. Bár akkor is menni kellett, és csinálni az edzéseket.

Felkészülésem jól ...

"... KILENC törékeny számjegy, s megindul a víz," énekelte anno Sub Bass Szabika.

Mikor elkezdtem gondolkozni ezen a bejegyzésen, ez a szám ugrott be. Az UTH- ig már csak pár napot kell aludni. Elérkezett a megmérettetés ideje. Ez a verseny lebegett a szemem előtt, tavaly óta. Ezért edzettem, erősítettem és igyekeztem tudatosan táplálkozni.

Tavaly sajnos nem jött össze, fel kellett adnom. Akkor az első pár napban fájt, hogy nem toltam le. Utána is rossz volt rágondolni, de már másként éreztem, és jó döntésnek ítélem meg a mai napig, hogy ott, akkor kiszálltam.  Tudom, hogy képes vagyok lefutni 100 km feletti távot, Lengyelországban sikerült. Az a verseny inkább csak a táv teljesítéséről szólt, meg a lengyel tájat megcsodáljam. ...

Belegondolva, ez volt az első terepfutó versenyem idén. Persze leszámítjuk azt a pár TT-t meg a hegyi terepfutó bajnokság két fordulóját. Nagyon vártam már, hogy hazai terepen futhassak és lássam, hol tartok és ebből vonjam le a konklúziót, a közelgő UTH ra és reálisan célokat tudjak magam elé kitűzni. 

Szinte egész héten esett, meg nem volt valami jó idő, de csütörtökön sikerült kimennem megnézni a Síkfőkút- Kövesd-kilátó közötti szakaszt, mennyire sáros és mire kell számítani. Eddig mindig csak fordítva futottam. Amúgy minimális volt a sár, meg lehetett futni. 

Szombaton gyönyörű napsütéses időre ébredtem. Időben át sikerült érnem, és a tó mellett le tudtam parkolni. Sok ismerőssel találkoztam, váltottam velük ...