Elég hosszúra sikeredett az alapozási dőszak. Jó pár hónap telt el úgy, hogy nem volt semmilyen rendezvény. Engem is rosszul érintett. Igaz nem sok versenyre akartam menni. A tavaszi fő versenyemnek is búcsút kellett mondanom akkor, ami egy kicsit sokkolt, de igyekeztem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz.

Szerencsére, már lehet rendezni versenyeket, újra beindult ez a vérkeringés is 

Nem vagyok félős, mármint a koronavírust illetőleg, de óvatosan kezelem a helyzetet. Inkább csak a nevezések miatt, nem szeretnék bukni még több pénzt. DE szeretnék már futóversenyeken részt venni. Remélem augusztusban, már én is elmegyek egy párra. Meg az őszre kitűzött céljaimat nem húzza keresztül a beharangozott második hullám átka.

Addig is marad nekem a saját úttalan, utakon, csak szabadon futkározás, meg az instant futások. Sok versenyszervező próbált kedveskedni a futóknak, túrázóknak, hogy egy-egy távot, szabadon teljseíthetnek, és a végén még ajándékot is kapnak érte (minimális összegért). 

Elég nagy az ország, rengeteg eldugodt, szép helye van, amit az ott élők meg szeretnének mutatni, azoknak, akik nem ismerik az adott térséget. Ilyen a Bükk is. Még számomra is, aki itt nőtt fel, sok kincs rejtve maradt eddig előlem, és még bőven van mit felfedeznem. 

 Február óta lakom Egerben, a paneldzsungelben, korlátozottabbak nekem is a lehetőségeim. Kínzom magam, az aszfalttal és a renkontánnal. Ha erdőbe, vagy legalább földútra akarok menni, akkor több mint egy kilométert kell megtennem, aszfalton, hogy elfogadható terepet találjak magamnak. Rövidebb-hossazbb távokat is tudok igy futni, ezt mindig az aznapi állapotom mondja meg nekem. Persze, terepkedvelőként, nekem is kell egy-egy versenyen aszfalton is futni, érthető okok miatt. Én is ezek miatt futok aszfalton is, síkon is, meg hogy tűrjem a monotonitást is, renokntánon körbe-körbe (kb 340m-es körök).

Ha otthon vagyok, akkor a régi, bevált helyeimre megyek, azért még mindig azokat szeretem.

Ha viszont egyből tereppel akarok kezdeni, be kell ülni a kocsiba, elmenni, leteni a kocsit, majd futni, vissza a kocsiba, és hazajönni. Persze ezt nem mindig teszem meg. 

Sok versenyszervező próbált kedveskedni a futóknak, túrázóknak, hogy egy-egy távot, szabadon teljseíthetnek, és a végén még ajándékot is kapnak érte (minimális összegért). 

Jó ötletnek tartom, hogy a koronavírus idején is lehessen egymás ellen "versenyezni".

Köszönet érte!

Elég nagy az ország, rengeteg eldugodt, szép helye van, amit az ott élők meg szeretnének mutatni, azoknak, akik nem ismerik az adott térséget. Ilyen a Bükk is. Még számomra is, aki itt nőtt fel, sok kincs rejtve maradt eddig előlem, és még bőven van mit felfedeznem. 

Pacsi!