2019. nov 17.

Galyavár, avagy az idei évem keretbefoglalva 4 órában

írta: Madi88
Galyavár, avagy az idei évem keretbefoglalva 4 órában

Év végére szerettem volna egy nagyot még "dobbantani". Két cél között lavíroztam még ősz elején. Az 'A' terv a hirhedt KÖR, a másik meg a Galyavár. Persze nem akartam lejjebb adni az utóbbit se, mint a leghosszabb táv, a 110 mérföld. Sajnos idén nem volt, így maradt a 110 km a tervben. 

Zsófi aranyosan felajánlotta, hogy segítene a Körön. Reálisan mérlegeltem a helyzetet, idén még nem indultam neki a 152 kmnek. Szeretném előtte leglább egyszer végigjárni, több részletben, legalább egyszer, mielőtt élesbe tolnám.

Igy maradt a Galyavár 110 kmes körözése. Beneveztem, bátran, felelőtlenül. Akkor még éreztem magamben erőt, hogy képes vagyok letolni. Elég brutálul hangzik aza 7200 m szintemelkedés. Nem nagyon foglalkoztam vele.

Sose voltam ezen a körön, se versenyen, se egyénileg. Nagy hiba volt! Egyszer legalább körbe kellett volna menni. Az esti rajt miatt jó lett volna, így utólag legalább egyszer végigjárni azt a 7,5 kmt.

Mindig utólag okos az ember. :D

Nem volt annyira jó az elmúlt pár hetem. Futással és az erősítéssel nem volt baj, tudtam hozni a kötelezőt. Heti kilométereim is megvoltak, hosszúakat is futottam. Inkább lelkileg nm voltam rendbe, meg fejbe. SE a munkahelyen, SE itthon nem voltam valami jó állapotba, kicsit mélypontra kerültem. Nem vagyok büszke rá, de cigiztem is, újra. Tudtam, hogy gy elég nehéz lesz letolni ezt a kemény távot. 

Szóval ilyen állapotban mentem neki a verseny hetének. Nem futottam, csak két erősítő edzést csináltam. 

Pénteken már szabin voltam. sikerült kipihennem magam, elég későn keltem. Nem csináltam semmi, csak pihentem Tudatosan összepakoltam a cuccomat. Nem spóroltam semmivel se, mert a kocsiba elfér és nem akartam itthonhagyni semmit se. Hamarabb mentem be, Egerben ettem egy kis ch-t, legyen energiám. Nagyon szép volt az odavezető út is. Brutál mekkora köd volt. Egy bárot róka meg az út közepén pihengetett, persze vigyáztam rá.

Odaértem. A kocsiba öltöztem át, kivettem a felesleges cuccot a táskámból és a kocsiban hagytam. Bementem a túristaházba. Pár ismerőssel találkoztam. Beszéltem velük. Bekentem magam krémmel, kiválasztottam  a megfelelő öltözetem, nyújtottam egy kicsit. Gyors eligazítás után, elengedtek minket. Majdnem 60 ember indult neki a sötét, saras, ködös Mátrának. Elindultam egy megfelelő tempóval. Minidig követtem egy futót, vagy csoporthoz csapódva mentem. Nem ismertem az utat. Hiába volt kijelölva, a nagy köd miatt nehezen lehetett tájékozódni. Az órámon a track elég szépen mutatta az utat. Az elején el is mentünk egy kicsit de javítottunk. A táv első fele lejtett, és "csak" lefelé kellett menni. Vigyáznom kellett, a bokámra, térdemre, és magamra is. Köves, csúszós volt az út, meg pont az ösvényen folyt le az el nem szivárgott víz.

Utána jött a felfelé mászás. Előbb egy kis aszfaltos szakaszon mentünk fel, be az erdőbe. Az elején még viszonylag szolídan emelkedett a terep, majd utána bejött a kemény mászás. Tényleg az volt. Bot nélkül meghalltam volna, az tuti. Túléltem. 

Kicsit még mentünk felelé, majd ugyanazon az úton, amelyiken elindultunk. Visszértünk a rajtsátorba. Els kört letudtam 1 óra alatt. Nem kellett semmi se, volt még vizem. Pecsételtem és elindultam a msodik körömre. Már ismertebb volt az útvonal, így könnyebben ment a tájékozódás. A második körben már éreztem, a bokám, így visszavettem a tempóból. Most már meg kellett állnom, frissíteni, meg a bokámat befújtam, fájdalomcsillapító sprayjel.

Kicsit javult az állapota, és elkezdtem a 3. kört. Az elején futottam, 4-6. hely környékén voltam. Ekkor már éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége. Sokat vacilálltam és rágódtam egész körön keresztül. Tudtam, hogy nem lesz erőm most, hogy lefussam mind a 15 kört, de azt nem tudtam, hogy meddig tudok elmenni. Mennyire készítene ki, mennyire lennék kész. Kicsit pihentem a frissítőponton és úgy döntöttem, hogy nem folytatom tovább. Szóltam, hogy feladom. A három kört végül 3:20 körül nyomtam le. Brutál tempó számomra.

Nagyon fájt. Legszívesebben elbőgtem volna magam, férfiasan. Be azt nem tudom, hogy milyen okot találtam volna rá, hogy bőgjek. Így elfolytottam. Totál ki voltam. Mérges voltam magamra, és egyben büszke is, hogy nem tetem tönkre magam, és nem kínoztam magam. 

Kaptam volna egy félmaratonos kitűzőt, de nem fogadtam el, mert nem azon a távon indultam, így vayok rá méltó.

Ettem visont egy finom babgulyást, meg ittam egy meleg teát, azután elindutam a kocsihoz. Átöltöztem, majd elindultam hazafelé.

Ez egy nsgyon tanulságos futás volt.Hatalmas pofont adott az élet is meg én is adtam egyet magamnak. Sokat tanultam belőle. Még mindig agyalok, és próbálom összeszedni magam és újra erőre kapni. Folytatni tovább a harcomat, hogy a legjobbak között legyek.

Sokat tanultam ebből a félmaratonból. Sikerült levonnom a következtetéseket és tudom, mit kell tennem, hogy jobb legyek. Tudom, hogy sikerülni fog.

Pacsi

Szólj hozzá